Evrotasz-szoros: egy új európai hőségpólus keresésében (1/3)

Intro: Ősi és harcedzett

Lakónia a Peloponnészoszi-félsziget legdélibb vidéke, mely jómaga is Görögország déli részén található. A köztudatban leginkább a harcos spártai államhoz (régi nevén Lakedaimón) kötődő régió azonos szélességi fokon fekszik a spanyolországi Andalúziával, mely Európa legforróbb területeként ismert. Mindkettejük jócskán lenyúlik a 37-es északi szélesség alá, ezzel még az afrikai kontinens egy kis szegmensét is meghaladják. A 36.28-as északi szélességen fekvő Ténaro-fok az európai kontinens második legdélibb pontja, közvetlenül a Gibraltári-szorosbeli Tarifa-fok után.

Tipikus táj a Mani-félszigeten, Gerolimenas közelében

Az Evrotasz völgye ezen ókori civilizáció szívében helyezkedett el, mely az i.e. 8-5. századok között a Földközi-tenger medencéjének egyik nagyhatalma volt. Bár léteznek olajfákkal és citrusültetvényekkel borított termékenyebb földterületek is, a nyári nap hevétől perzselt táj sok helyen a hajdani lakosok marcona vonásaira és mostoha életvitelére emlékeztető. Általánosan, ahogy dél felé haladsz, mindinkább kietlenebbé és járhatatlanabbá válik a terep, a Mani-félszigetet már-már félsivatagos állapotok jellemzik. Nem meglepő módon, ezen távoli szeglet jelenkori lakosai az ókori spártaiak büszke leszármazottjainak tartják magukat.

A célpont kiválasztása

Történelmi jelentősége mellett, a mai görögök számára az Evrotasz völgye egyben a tikkasztó nyári melegéről is jól ismert. A déli tájolás, valamint a környező hegyek (nyugaton a Tajgetosz, keleten a Parnon) által okozott föhn-hatás a felelős ezért a sajátosságért, következésképpen gyakran az ország legforróbb területe. Nyáron a szelek (helyi nevén meltemi) jellemzően észak felől fújnak, sok napig, néha akár hetekig napos, meleg és száraz időt hozva.

A Peloponnészosz domborzati térképe a kiválasztott hellyel (piros pont)

Spárta városa a völgy középső szakaszán fekszik kb 200 méteres tengerszint feletti magasságon, jó messze (kb 30 km) a tenger mérséklő hatásától. Forrástól és mérési periódustól függően a júliusi átlagmaximuma 35-36 Celsius-fok, a legmagasabb Görögországban, ugyanakkor megközelíti Andalúzia legforróbb vidékeinek átlagait, mint pl Córdoba vagy Sevilla.

A település rekord-hőmérsékletét 2021 augusztusában rögzítették, ez 45.7 Celsius-fok, azonban a Wikipedia szerint létezik egy új mérőállomás a közelben, ahol ekkor a maximum meghaladta a 47 fokot. Ugyanabban az évben és hónapban a szicíliai Siracusa (Olaszország) 48.8 Celsius-fokot mért, ezzel megdöntve az Elefsina (Görögország) által 1977 óta tartott európai csúcsot. Van itt némi megosztottság az értékek kapcsán, mivel egyes meteorológiai állomások passzív, míg mások ventilátoros árnyékolókat használnak. Ezt bővebben a 3. részben fogjuk kielemezni.

Műholdfelvétel a kutatás helyszínével (piros pont) az Evrotasz-szoros belsejében (Google Earth)

Közelebb az Evrotasz folyó torkolatához található a Vrontamas-szoros néven ismert domborzati elem, ahol – ahogy a neve elárulja – a völgy az eddigi laposabból hirtelen jóval szabdaltabb tereppé válik. Ezt a szűkületet választottam jelenlegi kutatásom színhelyéűl abból a megfontolásból, hogy a meredek, kopár oldalak visszasugárzása talán egy kicsit hozzáadhat az eleve is forró általános alaphoz, míg a szoros kanyargós formája késleltetheti egy esetleges tengeri szellő bejutását.

A kutatás rövid összegzése

Eredetileg ez a kiszállás nem volt az extrém klíma-kutatás sorozat részeként tervezve, azonban a bíztató előrejelzések hatására végül úgy döntöttem, hogy a meteo felszerelésemet is bepakolom.

A gépem július 15.-én este landolt Athénban, ahonnan a következő nap folyamán Spártába utaztam busszal. Krokees települést taxival elérve, 17.-én a kiválasztott helyre gyalogoltam először az út mentén, majd az Evrotasz egyik mellékfolyójának medrét követve. Ezutóbbi szakasz nehezebb volt, mint vártam, a haladásom helyenként komoly akadályokba ütközött a kaotikus terep (kőtömb-labirintus) és a sűrű növényzet „összefogása” következtében.

Útban a célpont felé

A gyalogtúrát reggel 9 előtt kezdtem el és déli 11:30 körül érkeztem meg a kutatás színhelyére (kb 10 km összben, ebből 6 km a vadonban). Az ég teljesen derült volt, a levegő már a délelőtti órákban meglehetősen forró, meghaladva a testhőmérsékletet még jóval a zenit beállta előtt. Egy sziklavájatban megbúvó kis tócsát leszámítva semmi víz nem volt a völgyben.

Egy megfelelő védett helyet találva a kelet felől meredek falakkal határolt kiszáradt meder alján (enyhén még endoreikus is), az adatrögzítőt felszereltem a háromlábú állványra, majd egy kis zsákba helyezett kövekkel stabilizáltam a struktúrát, hogy az esetleges szelesebb időket is biztosan túlvészelje. A pontos koordináták: 36.89839 É, 22.62521 K, a tengerszint feletti magasság 29 méter. Kevéssel déli 12 óra után a mérő-állomás működésbe lépett. Első érték: 37.7 Celsius-fok.

A mérőállomás a kiszáradt folyómederben

Fák és cserjék árnyékában pihenve, a berendezés közelében vártam, hogy élőben követhessem a hőmérséklet alakulását a legforróbb napszakban. Délután 15:13-kor állt be a maximum, mikor a levegő 41.1 Celsius-fokig melegedett.

Délután 5 óra előtt hagytam el a tanulmányozott területet és négy nap múlva tértem ide vissza, hogy összeszedjem a felszerelést. Ebben a köztes időszakban főként a Peloponnészosz legdélibb szegletében, a Mani-félszigeten tartózkodtam, ahol folyamatos napsütéses, tikkasztó időt tapasztaltam minden nap, csak a Tajgetosz főgerince felett pillantva meg néhány gomolyfelhőt.

A maximum délután 15:13-kor jelentkezett

Skala település felől, déli irányból, a kevésbé viszontagságos út mentén érkezve, július 21-én délután a loggert működőképesen, a helyén találtam, a készülék memóriája sikeresen rögzítette az adatokat. Az abszolút maximum július 18.-án elérte a 42.2 Celsius-fokot, 1.1 fokkal meghaladva az előbbi nap csúcsértékét. Ötből négy napon emelkedett 41 fok fölé a hőmérséklet, míg az utolsó nap ennél jóval kevésbé volt forró, ekkor 36 fok alatt maradt. A legalacsonyabb érték az utolsó éjszaka folyamán rögzült, mikor 21.7 fokig hűlt le a levegő a völgyben. Ma is csak a Tajgetosz magas csúcsai fölött észleltem felhősödést, ezúttal már zivatarfelhőket.

Néhány madarat és kis gyíkokat leszámítva, a gyalogtúráim folyamán nem láttam semmilyen állatot a szorosban, csak a településhez jóval közelebb futottam össze néhány kecskével, valamint láttam néhány helybélit kocsival közlekedve a narancsültetvények mentén.

A terepen használt műszerek

-Egy LogTag UTRED 30-16 adatrögzítő, -40, +99 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.5 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással

-Egy Greisinger G1710 digitális hőmérő, -70, +250 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.1 fokos pontossággal és felbontással, pillanatnyi kézi mérésekre

-Egy műszertartó szerepet szolgáló fényképezőgép állvány

-Egy spirális árnyékoló a Barani Design Technologies-tól: https://www.baranidesign.com/

A Barani spirális árnyékoló hatékonyan védi az érzékelőt a sugárzástól

Folytatjuk…

Ugrás a fényképalbumhoz (angol nyelv)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük