Intro: Ősi és harcedzett

Lakónia a Peloponnészoszi-félsziget legdélibb vidéke, mely jómaga is Görögország déli részén található. A köztudatban leginkább a harcos spártai államhoz (régi nevén Lakedaimón) kötődő régió azonos szélességi fokon fekszik a spanyolországi Andalúziával, mely Európa legforróbb területeként ismert. Mindkettejük jócskán lenyúlik a 37-es északi szélesség alá, ezzel még az afrikai kontinens egy kis szegmensét is meghaladják. A 36.28-as északi szélességen fekvő Ténaro-fok az európai kontinens második legdélibb pontja, közvetlenül a Gibraltári-szorosbeli Tarifa-fok után.

Az Evrotasz völgye ezen ókori civilizáció szívében helyezkedett el, mely az i.e. 8-5. századok között a Földközi-tenger medencéjének egyik nagyhatalma volt. Bár léteznek olajfákkal és citrusültetvényekkel borított termékenyebb földterületek is, a nyári nap hevétől perzselt táj sok helyen a hajdani lakosok marcona vonásaira és mostoha életvitelére emlékeztető. Általánosan, ahogy dél felé haladsz, mindinkább kietlenebbé és járhatatlanabbá válik a terep, a Mani-félszigetet már-már félsivatagos állapotok jellemzik. Nem meglepő módon, ezen távoli szeglet jelenkori lakosai az ókori spártaiak büszke leszármazottjainak tartják magukat.

A célpont kiválasztása

Történelmi jelentősége mellett, a mai görögök számára az Evrotasz völgye egyben a tikkasztó nyári melegéről is jól ismert. A déli tájolás, valamint a környező hegyek (nyugaton a Tajgetosz, keleten a Parnon) által okozott föhn-hatás a felelős ezért a sajátosságért, következésképpen gyakran az ország legforróbb területe. Nyáron a szelek (helyi nevén meltemi) jellemzően észak felől fújnak, sok napig, néha akár hetekig napos, meleg és száraz időt hozva.

Spárta városa a völgy középső szakaszán fekszik kb 200 méteres tengerszint feletti magasságon, jó messze (kb 30 km) a tenger mérséklő hatásától. Forrástól és mérési periódustól függően a júliusi átlagmaximuma 35-36 Celsius-fok, a legmagasabb Görögországban, ugyanakkor megközelíti Andalúzia legforróbb vidékeinek átlagait, mint pl Córdoba vagy Sevilla.

A település rekord-hőmérsékletét 2021 augusztusában rögzítették, ez 45.7 Celsius-fok, azonban a Wikipedia szerint létezik egy új mérőállomás a közelben, ahol ekkor a maximum meghaladta a 47 fokot. Ugyanabban az évben és hónapban a szicíliai Siracusa (Olaszország) 48.8 Celsius-fokot mért, ezzel megdöntve az Elefsina (Görögország) által 1977 óta tartott európai csúcsot. Van itt némi megosztottság az értékek kapcsán, mivel egyes meteorológiai állomások passzív, míg mások ventilátoros árnyékolókat használnak. Ezt bővebben a 3. részben fogjuk kielemezni.

Közelebb az Evrotasz folyó torkolatához található a Vrontamas-szoros néven ismert domborzati elem, ahol – ahogy a neve elárulja – a völgy az eddigi laposabból hirtelen jóval szabdaltabb tereppé válik. Ezt a szűkületet választottam jelenlegi kutatásom színhelyéűl abból a megfontolásból, hogy a meredek, kopár oldalak visszasugárzása talán egy kicsit hozzáadhat az eleve is forró általános alaphoz, míg a szoros kanyargós formája késleltetheti egy esetleges tengeri szellő bejutását.

A kutatás rövid összegzése

Eredetileg ez a kiszállás nem volt az extrém klíma-kutatás sorozat részeként tervezve, azonban a bíztató előrejelzések hatására végül úgy döntöttem, hogy a meteo felszerelésemet is bepakolom.

A gépem július 15.-én este landolt Athénban, ahonnan a következő nap folyamán Spártába utaztam busszal. Krokees települést taxival elérve, 17.-én a kiválasztott helyre gyalogoltam először az út mentén, majd az Evrotasz egyik mellékfolyójának medrét követve. Ezutóbbi szakasz nehezebb volt, mint vártam, a haladásom helyenként komoly akadályokba ütközött a kaotikus terep (kőtömb-labirintus) és a sűrű növényzet „összefogása” következtében.

A gyalogtúrát reggel 9 előtt kezdtem el és déli 11:30 körül érkeztem meg a kutatás színhelyére (kb 10 km összben, ebből 6 km a vadonban). Az ég teljesen derült volt, a levegő már a délelőtti órákban meglehetősen forró, meghaladva a testhőmérsékletet még jóval a zenit beállta előtt. Egy sziklavájatban megbúvó kis tócsát leszámítva semmi víz nem volt a völgyben.

Egy megfelelő védett helyet találva a kelet felől meredek falakkal határolt kiszáradt meder alján (enyhén még endoreikus is), az adatrögzítőt felszereltem a háromlábú állványra, majd egy kis zsákba helyezett kövekkel stabilizáltam a struktúrát, hogy az esetleges szelesebb időket is biztosan túlvészelje. A pontos koordináták: 36.89839 É, 22.62521 K, a tengerszint feletti magasság 29 méter. Kevéssel déli 12 óra után a mérő-állomás működésbe lépett. Első érték: 37.7 Celsius-fok.

Fák és cserjék árnyékában pihenve, a berendezés közelében vártam, hogy élőben követhessem a hőmérséklet alakulását a legforróbb napszakban. Délután 15:13-kor állt be a maximum, mikor a levegő 41.1 Celsius-fokig melegedett.

Délután 5 óra előtt hagytam el a tanulmányozott területet és négy nap múlva tértem ide vissza, hogy összeszedjem a felszerelést. Ebben a köztes időszakban főként a Peloponnészosz legdélibb szegletében, a Mani-félszigeten tartózkodtam, ahol folyamatos napsütéses, tikkasztó időt tapasztaltam minden nap, csak a Tajgetosz főgerince felett pillantva meg néhány gomolyfelhőt.

Skala település felől, déli irányból, a kevésbé viszontagságos út mentén érkezve, július 21-én délután a loggert működőképesen, a helyén találtam, a készülék memóriája sikeresen rögzítette az adatokat. Az abszolút maximum július 18.-án elérte a 42.2 Celsius-fokot, 1.1 fokkal meghaladva az előbbi nap csúcsértékét. Ötből négy napon emelkedett 41 fok fölé a hőmérséklet, míg az utolsó nap ennél jóval kevésbé volt forró, ekkor 36 fok alatt maradt. A legalacsonyabb érték az utolsó éjszaka folyamán rögzült, mikor 21.7 fokig hűlt le a levegő a völgyben. Ma is csak a Tajgetosz magas csúcsai fölött észleltem felhősödést, ezúttal már zivatarfelhőket.

Néhány madarat és kis gyíkokat leszámítva, a gyalogtúráim folyamán nem láttam semmilyen állatot a szorosban, csak a településhez jóval közelebb futottam össze néhány kecskével, valamint láttam néhány helybélit kocsival közlekedve a narancsültetvények mentén.

A terepen használt műszerek

-Egy LogTag UTRED 30-16 adatrögzítő, -40, +99 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.5 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással

-Egy Greisinger G1710 digitális hőmérő, -70, +250 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.1 fokos pontossággal és felbontással, pillanatnyi kézi mérésekre

-Egy műszertartó szerepet szolgáló fényképezőgép állvány

-Egy spirális árnyékoló a Barani Design Technologies-tól: https://www.baranidesign.com/

Folytatjuk…

Ugrás a fényképalbumhoz (angol nyelv)

A legmagasabb hőmérsékletet, 42.2 Celsius fokot július 18.-án 15:13-kor rögzítette a logger. A grafikon részletes kiértékelését az angol nyelvű verziónál, itt találod.

Általános következtetések

• Az ég általában véve derült úgy nappal, mint éjjel, gomolyfelhők leginkább csak a magasabb hegyek fölött alakulhatnak ki.
• A nappali hőmérséklet-emelkedés aránylag szabályos, tipikusan 14-15 óra körül érve el a csúcsértéket, néha ez a tengeri szellő által befolyásolt, ami korábban leállíthatja a melegedést.
• A késő esti és éjjeli periódus gyakran kaotikus lefolyású, mikor rövid időn belül jelentős hőmérséklet-ingadozások jelentkezhetnek a lokális föhn szél aktivizálódása következtében, mely könnyen felborítja a völgy normális kihűlési mechanizmusát.
• Szuptrópusi száraz klímában való elhelyezkedése okán a napi hőingás jellemzően elég magas (14-20 fok), ezt azonban nemritkán korlátozza a fentebb említett föhn szél.
• A rövid időn belül jelentkező hőingások sokkal nagyobbak a sötét intervallumban, elérve a 20 percen belüli 8 fokos amplitúdót.

Összehasonlítás Görögország és Európa legforróbb vidékeivel

Az Ogimet statisztikája szerint két görög település meghaladta az Evrotasz szurdokba kihelyezett műszerem által rögzített maximumot. Ezek Serrai (Serres), valamint Kalamata meteo-állomások. Az első az ország északi részében található és kontinentálisabb elhelyezkedése miatt valóban gyakran nagyon forró a nyári időszakban, akárcsak Demir Kapija és Gevgelija a szomszédos Észak-Macedóniában vagy Sandanski dél-nyugat Bulgáriában.

Ezen nyári hőhullám különösen intenzív volt a közép és észak-Balkánon, élőhelyemet, Romániát is beleértve. Ezeken a vidékeken a hőmérsékleti anomália elérte, sőt néha meghaladta a 10 fokot, így az általában jóval forróbb Peloponnészosznak nehéz dolga volt tartani a szintet a közvetlenül a hőkupola centruma alatt izzó északi szomszédaival. Romániában több mérőállomás – beleértve a fővárost, Bukarestet is – elérte a 40-41 Celsius fokot, míg Észak-Macedónia a 42-t is meghaladta. Albánia, Szerbia, Moldávia és Ukrajna is 40 fölé ment, megdöntve vagy megközelítve a korábbi rekordokat.

Az olajbogyókról híres Kalamata a Peloponnészoszi félsziget déli részének egy védett öblében fekszik és nagy valószínűséggel az észak-keleti föhn szelek időszakában tapasztalhatja a legnagyobb forróságokat, mikor a szél a Tajgetosz gerincén átkelve éri el a települést, visszaszorítva a tengeri szellőt. Az Ogimet statisztikák igazolják a feltételezésemet (lásd az alábbi táblázatot), mivel aznap, a melegebb periódusban valóban az említett hegység irányából érkezett a szél.

Megemlítendő, hogy Görögországban két különböző meteorológiai hálózat operál: egyik a HNMS (Hellén Nemzeti Meteorológiai Szolgálat), mely passzív árnyékolókkal van ellátva, a másik meg a NOA (Athén Nemzeti Obszervatóriuma), mely viszont ventilátoros árnyékolókat használ. Az Ogimet statisztikákban megjelenő értékek a HNMS mérőhelyeiről érkeznek, avagy ezek klasszikus tányéros, passzív árnyékolókkal felszerelt műszerek által regisztrált hőmérsékletek.

Jelen pillanatban már jól dokumentált, hogy a gyenge légmozgással párosuló erős napsugárzás esetében a passzív árnyékolók nem védik ugyanolyan hatékonysággal a hőmérők érzékelőjét, mint az újabb, ventilátoros verziók, ugyanakkor az általam használt spirálos Barani árnyékoló is felülmúlja őket teljesítményben. Mitöbb, egy helyi szakértő konkrétan Serres várost hozta fel „extrém példaként” erre vonatkozóan, ahol a HNMS és NOA közti eltérés a nyári maximumok esetében 2 teljes fokot (!) ér el – természetesen a passzív árnyékoló „javára” – aládúcolva az ösztönös szkepticizmusomat az idevágó „kilógó” Ogimet statisztikák vonatkozásában.

Megjegyzés: Ez a rész nyitva marad a frissítésekre arra az esetre, ha lényeges információk birtokába jutnék a két hellén időjárási hálózat méréseinek kapcsán. Különösen kíváncsi vagyok a NOA legforróbb mérőhelyeinek a július 17-21 periódust felölelő statisztikáira. Eddig egyetlen lényeges adatra bukkantam, mégpedig, hogy a Kalamatától északra fekvő, messiniai Skala település mérte ebben az időszakban a legmagasab hőmérsékletet, 43.1 Celsius fokot. Ez érdekes, mivel megkérdőjelezi Serres város picivel magasabb értékének hitelességét. Várjuk a tisztázásokat.

*Szeptember 5.-i frissítés:

Teljes havi adatsorokhoz jutottam egy helyi szpecialista jóvoltából, melyek saját méréseim függvényében több mint érdekesek (lásd az alábbi táblázatokat a vörös keretben kiemelt kapcsolódó maximumokkal):

És itt vannak az általam mért szélső értékek:

Mire következtethetünk ezekből?

Dióhéjban: Vissza kell vonnom a korábbi, kevésbé optimista kijelentésemet a kisléptékű topográfia szerepe viszonylatában (lásd az utolsó fejezetet), mivel úgy tűnik, hogy az általam választott helyszín több mint 1 fokkal melegebb úgy Spárta mint lakóniai Skala településeknél (melyek amúgy egész közel állnak egymáshoz). Kivételt az utolsó nap (július 21) képez, mikor a tengeri szellő megenyhítette az Evrotas alsó folyásának klímáját, míg a parttól távolabb eső Spárta városát nem érte el.

Konkrétabban: Július 18-án (mérőhelyem legforróbb napja) az előny 1.8 fok volt Skala NOA-hoz képest, 1.6 fok Spárta NOA-hoz képest, míg Spárta HNMS mérőállomást 2 teljes fokkal körözte le. Az átlagos előny a négy forróbb napon 1.4 fok úgy Skala mint Spárta NOA viszonylatában, Spárta HNMS-hez képest pedig 1.5 fok. Figyelembe véve a relatív kis távolságokat egyazon medencén belüli elhelyezkedés esetében, valamint azt a tényt, hogy a kutatási területem a két település között helyezkedik el, bátran feltételezhetjük, hogy az egyértelmű pozitív anomália nem lehet véletlenszerű.

-frissítés vége-

Az Evrotasz-szoros Görögország legforróbb területe?

Úgy gondolom, hogy az erre a kérdésre adott helyes válasz a lehetséges, azzal a kiegészítéssel, hogy az általános elhelyezkedése (déli fekvés, alacsony szint, környező hegyek, valamint bizonyos távolság a tengertől) a főoka ennek, míg a kisebb léptékű topográfiai jellemzők (a szurdok meredek oldalai) szerepe nem számottevő.

Bár sokkal kevésbé látványos módon mint a hideg légtavak esetében, ahol a gravitáció szimpla törvénye egy kicsi zárt medence alja és pereme között óriási hőmérséklet-különbségeket okozhat, egy sajátos topográfia által létrehozott „hőcsapda” – melynek környezetéhez képest jelentkező termikus előnyei objektíven lemérhetőek – hipotézise szerintem megalapozott. Azonban abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a meleg levegő nem süllyed, hanem épp ellenkezőleg, emelkedik, egyértelműen sokkal nehezebb az „összetevők” közti viszonyokat megfelelően kalibrálni. Talán egy jövőbeli projekt.