Evrotasz-szoros: egy új európai hőségpólus keresésében (3/3) 

A legmagasabb hőmérsékletet, 42.2 Celsius fokot július 18.-án 15:13-kor rögzítette a logger. A grafikon részletes kiértékelését az angol nyelvű verziónál, itt találod.

Általános következtetések

• Az ég általában véve derült úgy nappal, mint éjjel, gomolyfelhők leginkább csak a magasabb hegyek fölött alakulhatnak ki.
• A nappali hőmérséklet-emelkedés aránylag szabályos, tipikusan 14-15 óra körül érve el a csúcsértéket, néha ez a tengeri szellő által befolyásolt, ami korábban leállíthatja a melegedést.
• A késő esti és éjjeli periódus gyakran kaotikus lefolyású, mikor rövid időn belül jelentős hőmérséklet-ingadozások jelentkezhetnek a lokális föhn szél aktivizálódása következtében, mely könnyen felborítja a völgy normális kihűlési mechanizmusát.
• Szuptrópusi száraz klímában való elhelyezkedése okán a napi hőingás jellemzően elég magas (14-20 fok), ezt azonban nemritkán korlátozza a fentebb említett föhn szél.
• A rövid időn belül jelentkező hőingások sokkal nagyobbak a sötét intervallumban, elérve a 20 percen belüli 8 fokos amplitúdót.

Összehasonlítás Görögország és Európa legforróbb vidékeivel

Az Ogimet statisztikája szerint két görög település meghaladta az Evrotasz szurdokba kihelyezett műszerem által rögzített maximumot. Ezek Serrai (Serres), valamint Kalamata meteo-állomások. Az első az ország északi részében található és kontinentálisabb elhelyezkedése miatt valóban gyakran nagyon forró a nyári időszakban, akárcsak Demir Kapija és Gevgelija a szomszédos Észak-Macedóniában vagy Sandanski dél-nyugat Bulgáriában.

Ezen nyári hőhullám különösen intenzív volt a közép és észak-Balkánon, élőhelyemet, Romániát is beleértve. Ezeken a vidékeken a hőmérsékleti anomália elérte, sőt néha meghaladta a 10 fokot, így az általában jóval forróbb Peloponnészosznak nehéz dolga volt tartani a szintet a közvetlenül a hőkupola centruma alatt izzó északi szomszédaival. Romániában több mérőállomás – beleértve a fővárost, Bukarestet is – elérte a 40-41 Celsius fokot, míg Észak-Macedónia a 42-t is meghaladta. Albánia, Szerbia, Moldávia és Ukrajna is 40 fölé ment, megdöntve vagy megközelítve a korábbi rekordokat.

Az olajbogyókról híres Kalamata a Peloponnészoszi félsziget déli részének egy védett öblében fekszik és nagy valószínűséggel az észak-keleti föhn szelek időszakában tapasztalhatja a legnagyobb forróságokat, mikor a szél a Tajgetosz gerincén átkelve éri el a települést, visszaszorítva a tengeri szellőt. Az Ogimet statisztikák igazolják a feltételezésemet (lásd az alábbi táblázatot), mivel aznap, a melegebb periódusban valóban az említett hegység irányából érkezett a szél.

Megemlítendő, hogy Görögországban két különböző meteorológiai hálózat operál: egyik a HNMS (Hellén Nemzeti Meteorológiai Szolgálat), mely passzív árnyékolókkal van ellátva, a másik meg a NOA (Athén Nemzeti Obszervatóriuma), mely viszont ventilátoros árnyékolókat használ. Az Ogimet statisztikákban megjelenő értékek a HNMS mérőhelyeiről érkeznek, avagy ezek klasszikus tányéros, passzív árnyékolókkal felszerelt műszerek által regisztrált hőmérsékletek.

Jelen pillanatban már jól dokumentált, hogy a gyenge légmozgással párosuló erős napsugárzás esetében a passzív árnyékolók nem védik ugyanolyan hatékonysággal a hőmérők érzékelőjét, mint az újabb, ventilátoros verziók, ugyanakkor az általam használt spirálos Barani árnyékoló is felülmúlja őket teljesítményben. Mitöbb, egy helyi szakértő konkrétan Serres várost hozta fel „extrém példaként” erre vonatkozóan, ahol a HNMS és NOA közti eltérés a nyári maximumok esetében 2 teljes fokot (!) ér el – természetesen a passzív árnyékoló „javára” – aládúcolva az ösztönös szkepticizmusomat az idevágó „kilógó” Ogimet statisztikák vonatkozásában.

Megjegyzés: Ez a rész nyitva marad a frissítésekre arra az esetre, ha lényeges információk birtokába jutnék a két hellén időjárási hálózat méréseinek kapcsán. Különösen kíváncsi vagyok a NOA legforróbb mérőhelyeinek a július 17-21 periódust felölelő statisztikáira. Eddig egyetlen lényeges adatra bukkantam, mégpedig, hogy a Kalamatától északra fekvő, messiniai Skala település mérte ebben az időszakban a legmagasab hőmérsékletet, 43.1 Celsius fokot. Ez érdekes, mivel megkérdőjelezi Serres város picivel magasabb értékének hitelességét. Várjuk a tisztázásokat.

*Szeptember 5.-i frissítés:

Teljes havi adatsorokhoz jutottam egy helyi szpecialista jóvoltából, melyek saját méréseim függvényében több mint érdekesek (lásd az alábbi táblázatokat a vörös keretben kiemelt kapcsolódó maximumokkal):

És itt vannak az általam mért szélső értékek:

Mire következtethetünk ezekből?

Dióhéjban: Vissza kell vonnom a korábbi, kevésbé optimista kijelentésemet a kisléptékű topográfia szerepe viszonylatában (lásd az utolsó fejezetet), mivel úgy tűnik, hogy az általam választott helyszín több mint 1 fokkal melegebb úgy Spárta mint lakóniai Skala településeknél (melyek amúgy egész közel állnak egymáshoz). Kivételt az utolsó nap (július 21) képez, mikor a tengeri szellő megenyhítette az Evrotas alsó folyásának klímáját, míg a parttól távolabb eső Spárta városát nem érte el.

Konkrétabban: Július 18-án (mérőhelyem legforróbb napja) az előny 1.8 fok volt Skala NOA-hoz képest, 1.6 fok Spárta NOA-hoz képest, míg Spárta HNMS mérőállomást 2 teljes fokkal körözte le. Az átlagos előny a négy forróbb napon 1.4 fok úgy Skala mint Spárta NOA viszonylatában, Spárta HNMS-hez képest pedig 1.5 fok. Figyelembe véve a relatív kis távolságokat egyazon medencén belüli elhelyezkedés esetében, valamint azt a tényt, hogy a kutatási területem a két település között helyezkedik el, bátran feltételezhetjük, hogy az egyértelmű pozitív anomália nem lehet véletlenszerű.

-frissítés vége-

Az Evrotasz-szoros Görögország legforróbb területe?

Úgy gondolom, hogy az erre a kérdésre adott helyes válasz a lehetséges, azzal a kiegészítéssel, hogy az általános elhelyezkedése (déli fekvés, alacsony szint, környező hegyek, valamint bizonyos távolság a tengertől) a főoka ennek, míg a kisebb léptékű topográfiai jellemzők (a szurdok meredek oldalai) szerepe nem számottevő.

Bár sokkal kevésbé látványos módon mint a hideg légtavak esetében, ahol a gravitáció szimpla törvénye egy kicsi zárt medence alja és pereme között óriási hőmérséklet-különbségeket okozhat, egy sajátos topográfia által létrehozott „hőcsapda” – melynek környezetéhez képest jelentkező termikus előnyei objektíven lemérhetőek – hipotézise szerintem megalapozott. Azonban abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a meleg levegő nem süllyed, hanem épp ellenkezőleg, emelkedik, egyértelműen sokkal nehezebb az „összetevők” közti viszonyokat megfelelően kalibrálni. Talán egy jövőbeli projekt.