Burgastyn Els, Mongólia legmagasabb sivataga (3/3)

A mérések kiértékelése

 

Első terepmunka (január 12-13)

A háromlábúra felszerelt minimum hőmérő délután 5 óra körül volt elhelyezve a medence alján. Az ég derült, szélcsend és még napsütés volt abban az időben. A műszer alkoholszála -28 fokot mutatott. Kicsit később a berendezés árnyékba került és a hőmérséklet gyorsan csökkenni kezdett, így 17:40-kor, mikor elhagytam a katlant -33.5 foknál tartott. Felszínközelben -36 fokot mértem.

Az éjszaka első fele teljesen derült és szélcsendes volt a sátramnál. Hajnali 3 után (majdnem telihold volt) cirrus, majd cirrostratus felhőket figyeltem meg. Pirkadatkor -17 fokot mértem a táboromban fejmagasságban és -23 fokot talajközelben. A mérőhelyen -35 fok volt kora reggel (a hófelszínen -37), miközben az éjjeli minimum elérte a -41.9 Celsius fokot. Egyúttal ez marad az egész kutatási periódus legalacsonyabb értéke. Ugyanazon éjjel Tsetsen Uul (a térség legreprezentatívabb meteo állomása) -38.4 fok hideget mért.

 

Az idei kutatás legalacsonyabb hőmérséklete: -41.9 Celsius fok

A január 13-17 intervallum

A tanulmányozott területet január 13. reggelén hagytam el. Mivel nincs loggerem, hogy rögzítse a hőmérsékleti görbét, visszatértemkor az egyetlen, a szakterülettől elvárt pontosságú adat a távolléti periódus minimum hőmérséklete lesz. Másodjára január 17. délutánján tértem vissza a mérőhelyre, mikor is -38.5 foknál találtam az alkoholszál pálcikáját. Nem tudhatom biztosra, hogy ezt az értéket melyik éjszaka generálta, még a távozási reggel egy későbbi szakaszát sem zárhatom ki teljesen. Talán leginkább a január 14-ről 15-re átmenő éjjel történhetett, mikor Tsetsen Uul -37.2 fokot mért.

Második terepmunka (január 17-18)

A délután folyamán változó volt az ég állapota, néha egészen derült, néha felhősebb (cirrus-cirrostratus, némi altocumulus lenticularis-al) és enyhébb mint 12.-én (-21 fok körül). Az este jól indult, csillagos és szélcsendes volt, de az éjjeli órákban egyre szelesebbé vált. Semmi felhősödés egész reggelig, azonban a fokozódó légmozgás teljesen megsemmisítette a medence inverzióját. Eképpen a hőmérséklet több mint 20 fokot emelkedett napkeltéig (-40.9-ről -20 fok fölé). Ugyanez a minta figyelhető meg Tsetsen Uul statisztikájában is, ahol az éjfélkörüli -36 fokról reggel nyolcra -19 fokig melegedett a levegő.

A január 18-22 intervallum

18. reggelén hagytam el a mérőhelyet és 22. délutánján tértem ide vissza. Ekkor -39.6 foknál találtam az alkoholszál pálcikáját. Ez szinte biztos, hogy január 19. reggelén történhetett, mikor Tsetsen Uul -35.6 fokot mért.

Harmadik (utolsó) terepmunka (január 22-23)

Egész nap jó idő volt, egyúttal jóval melegebb is, mint az előző két terepmunka folyamán. Délután -16 fokig melegedett a levegő. Csupán enyhe lengedezések jelentkeztek néha, viszont vékony cirrus és cirrostratus felhők folyamatosan jelen voltak az égen. Ez az állapot folytatódott az éjszaka folyamán is, mikor az ég csillagos, de enyhén fakó volt. Semmi szél egész reggelig. Sátram közelében -17 fokot mértem, ami egy meglehetősen magas érték, figyelembe véve, hogy ugyanott -19 fok volt még a kora esti órákban (!). A lefolyástalan medencében -36.8 foknál volt beállva a pálcika, miközben a pillanatnyi hőmérséklet is ehhez közeli, kb -36 fok volt. Ez egy jó éjszaka volt, nagy valószínűséggel a jellegzetes hőmérsékleti görbét produkálhatta, de mivel túl magas volt a kezdőhőmérséklet, a 20 fokos ingás ellenére sem juthatott igazán mélyre.

Azonban a legmegkapóbb történés az volt, mikor lementem egy dűnék közti hajlatba, közvetlenül a táborhelyem közelében. Bizonyára nem több, mint 10 méter mély és gyűjtőterülete sem lehet nagyobb egy futbalpályáénál. Nem kis meglepetésemre, ennek a banális konkavitásnak az alján kerek 20 fokkal volt alacsonyabb a hőmérséklet reggel 8 órakor (-37 fok) mint az innen még 50 méterre sem lévő gerincen! Tehát itt még a fő mérőhelyemnél is kicsit hidegebb volt, ami ennél sokkal mélyebb és több százszor nagyobb a gyűjtőterülete is. Eközben -39 fok volt felszínközelben.

 

Általános következtetések

Tsetsen Uul-hoz viszonyítva, a Burgastyn Els sivatag mind az öt fentebb taglalt intervallumban alacsonyabb minimum hőmérsékleteket ért el. A legkisebb 1.1, a legnagyobb 4.9, az átlagos 3.0 fokos különbség. Az ötből ez három alkalommal nagyobb volt 3 foknál. Az Ogimet statisztikája szerint Tsetsen Uul-ban ebben a periódusban csak 8 cm volt a hóvastagság, míg a mérőhelyemen jó 20 cm. Véleményem szerint ez adhatott „nekem” egy 1-2 fokos előnyt, viszont nem 3 fok felettit.

Megfigyelhető, hogy a három legnagyobb különbség egybeesik a fagyzug három leghidegebb napjával, miközben a két kevésbé jelentős eltérést azok a napok adták, mikor a mérőhelyemen kevésbé volt kemény a fagy. Tsetsen Uul legalacsonyabb hőmérsékletét szintén január 13.-án mérte, azonban itt 3.5 fokkal enyhébb volt az éjszaka, mint a magaslati sivatagban.

 

Január 13.-ának minimum hőmérsékletei Közép Ázsiában (forrás: Ogimet). A térképen megjelenő helyszínek közül egyik sem ért el alacsonyabb értéket mint az én mérőhelyem. Megjegyzés: nem minden mongóliai meteo állomás van feltüntetve a térképen. Megbízható forrásból hallottam, hogy Otgon település -43 fokot (Mongóliában a legalacsonyabbat) regisztrált ezen a napon

A legmeredekebb konklúziót a táborhely melletti kis töbör és az ennél jóval nagyobb és mélyebb lefolyástalan medence összehasonlítása adja. Igaz, hogy csupán egyetlen éjszakáról van szó, viszont, mivel a két hely egymás szomszédságában található, a hótakaró megegyező vastagságú és állagú, valamint a légköri feltételek specifikusak voltak, erősen hajlok affelé, hogy nagyon hasonló eredményre jutnánk bármelyik másik jó inverzió-potenciálos éjjel folyamán. Emellett azt gondolom, hogy a legtöbb, a szóban forgó kis medencéhez hasonló formájú és méretű másik helyszín (ilyenből nagyon sok van ebben a sivatagban) hőmérsékletprofilja nagyvonalakban követné az általam megfigyeltét.

Ez az eset különösen érdekes, mivel a hely közvetlenül a nyeregben található, nem pedig az inverziós légtömeg belsejében, valahol a nagy medence endoreikus szektorában. Nagy bizonyossággal ezt a rendkívüli rétegződést a kis léptékű topográfia adja önmagában. Emellett a konkavitásnak nincs is különösen jó sky view factor-a, lejtőinek jelentős százaléka 20 foknál nagyobb átlagdőléssel rendelkezik.

 

Felszínközeli hőmérséklet a kis medencében

Három fő megállapításom van a fentiekben említettekkel kapcsolatosan:

-Első, hogy (a gyűjtőterület viszonylatában) a méret nemigen számít.

-Második, hogy egy 8-10 méteres mélység elegendő az inverzió maximális potenciáljának megközelítéséhez. A vertikális hőcsökkenés hirtelenebb fog végbemenni, mint a mélyebb medencékben.

-Harmadik, hogy a gyengébb sky view factor ellenére, a relatív meredek oldalak is alkalmasak (esetleg szükségesek?) a hatékony hideglégtó képződéshez.

 

Összegzésként ez a szezon kicsit szerényebb volt, egyetlen igazán jó éjszaka nélkül a kutatási periódusban, viszont az utolsó tanítása visszatérítette a „mínuszhiányt”. A projekt egy másik szezonban való folytatása (remélhetőleg minden szükséges kellékkel ezúttal) valószínű.

 

Burgastyn Els, Mongólia legmagasabb sivataga (1/3)

A célpont kiválasztása

Újra Mongólia. Összesítésben, a terveim viszonylatában a legjobb potenciállal rendelkező ország. A szibériai anticiklon központjának hazájaként télen a legalkalmasabb feltételeket nyújtja az erős és tartós hőmérsékleti inverziók kialakulásához. A terület hatalmas, a helyszínek izoláltak, vadak és a modern civilizáció által még viszonylag érintetlenek maradtak. A természeti előnyök hatékony érvényesülését a megfelelő szociálpolitikai háttér biztosítja, eképpen az utazók itt valódi szabadságot tapasztalhatnak meg.

 

A magaslati sivatag az Ulaagchiin Khar tóval, az Erdenekhairkhanból induló útvonallal (piros görbe) és a mérőhellyel (piros pont)

Két évvel ezelőtt, miközben az Erdenekhairkhantól északra fekvő homokdűnéket tanulmányoztam nagy szerencsém volt egy erőteljes hideghullám kifogásával, mikor is egy hatvan méter mély katlan alján az adatrögzítőm -53 fokot, a műszereim által eddig látott legalacsonyabb hőmérsékletet mért.

Ezen év terve a meteorológiai kellékek egy másik, az előbbitől észak-nyugati irányban még valamivel távolabb, a hegyek lábánál fekvő lefolyástalan medencében való elhelyezése. A sivatagnak ezt a legkeletebbi, egyben legmagasabb szegletét „Burgastyn Els”-nek („bokros sivatag”) nevezik. Mivel a pusztaságban bokrok nemigen találhatóak, nevét valószínűleg a szomszédságában emelkedő, részben ilynemű növénytakaróval borított hegységről kaphatta, mely a térképeken szintén a „bokros” jelzővel van asszociálva. A kiválasztott konkavitás a régebben kutatottnál kb kétszer sekélyebb, viszont annál jóval nagyobb gyűjtőterülettel rendelkezik. Közel 2200 méteren lévő aljával, a számottevő mélységgel rendelkező (20 méter feletti), homokkal fedett medencék között a legmagasabban fekvő.

A homok szó szerint „megmássza” a hegyet, a dűnék a hágókon keresztüljutva folytatják a kelet felé tartó útjukat, elérve és „belegázolva” a túloldalon található Ulaagchiin Khar édesvízű tóba. Még a 2600 méter magas tetőt is homoklepel fedi.

 

A választott lefolyástalan medence a GoogleEarth-en kiszámított (1, 5, 10, 15, 24 méter) szintvonalakkal

 

A kutatás rövid összegzése

Alig néhány nappal az ázsiai útazás előtt az adatrögzítőm érzékelője meghibásodott. A rossz időzítés lehetetlenné tette eme fontos alkatrész megjavítását vagy helyettesítését, emiatt kényszerülve voltam a Barani árnyékolót is otthon hagyni és mostantól már leginkább az alkoholos minimum hőmérőre hagyatkozhattam a közelgő tudományos munkásságom tekintetében. Sem hőmérséklet-görbék, sem napi maximumok nem lesznek, a mért értékek közül kizárólag a minimumok fognak a szakterülettől elvárt pontossággal megörökítődni. Szerencsére ez a legfontosabb aspektus, így legyünk pozitívak. Ugyanakkor kedvenc helyszíni kellékem, a pillanatnyi méréseket biztosító digitális műszerem is velem lesz.

Január hetedikének reggelén, a Budapest-Ulánbátor Isztambulon keresztüli török járatával érkeztem Mongóliába. A fővárosból belföldi légi járattal utaztam Uliastaiba, Zavkhan ajmag székhelyébe. A reptéren egy ulánbátori turisztikai irodán keresztül értesített magán sofőr várt rám. Előzőleg ez a cég támogatott, hogy megszerezzem a mongol vízumot a budapesti nagykövetségen, valamint segített az utazás egész hosszára szóló előkészületek megszervezésében (szállás, szállítás).

A Toyota Land Cruiser tulajdonosa Gobi Altai tartományból érkezett és a délelőtt folyamán Erdenekhairkhanba, a célpontomhoz legközelebb fekvő településbe vitt (kb 85 km). A helységből egy hóval fedett, télen alig használt mellékúton közelítettük meg a kutatási területet (kb 30 km), nem messze a Mukhart folyó forrásától, egy egyedi geomorfológiával rendelkező természeti látványosságtól. Innen légvonalban 13 km maradt, amit egyedül és gyalogszerrel, a meteorológiai és táborozó felszerelésemet hátizsákban hordva, a dűnemezőn keresztül tettem meg.

 

A Burgastyn Els sivatag

Habár a vidék elhagyatott, némi emberi tevékenység fellelhető a téli időszakban is. A Nariyn Golin Els sivataggal ellentétben jurtákra itt egyáltalán nem akadtam, csupán két magányos lovast láttam a hat egésznapos terepjárás folyamán. Viszont elég sok ló és jak legel felügyelet nélkül a dűnék között, jópár kilométerre a legközelebbi lakott területektől.

Elszigeteltsége és zord éghajlata ellenére a legtöbb részen a pusztaság felszíne telis-tele van csapásokkal. Valójában az egyetlen háziállatok tevékenységétől mentes régió épp az általam tanulmányozott fagyzugos medence volt. A déli hágótól kezdve már alig voltak nyomok, ezek is valószínűleg szarvasokéi.

 

A medence látképe a déli peremről

Ezen déli peremvidéken, a kutatási területtől légvonalban kb 1 km-re, 2250 méteres tengerszint feletti magasságon húztam fel a sátram. A háromlábúra felszerelt minimum hőmérőt a medence alján, 2194 méteres magasságban (GPS-es mérés a helyszínen) helyeztem el. A második út alkalmával az északi nyerget is meglátogattam, mivel ez jelenti a katlan kifolyási pontját. Méréseim szerint a lefolyástalan rész mélysége 28-30 méter (kb 5 méterrel több, mint azt a GoogleEarth mutatja).

A mérőhely koordinátái: 48.286 É, 96.005 K. A hőmérő a talajszintnél kb 160 cm-el volt magasabban. Az eszköz január 12.-ének délutánjától január 23.-ának reggeléig mérte a minimum hőmérsékletet. A precíziós digitális műszert a pillanatnyi léghőmérséklet (járás közben fejmagasságban tartva) és a talajközeli állapot meghatározására (a hófelszínre helyezve) használtam.

 

A háromlábú a minimum hőmérővel

Mongol viszonylatban átlagosan elég nagy volt a hó a sivatagban, elérve a 20-25 cm-t a fagyzug alján. Az idő túlnyomórészt jó volt, inkább derült vagy részben pehely és fátyolfelhővel borított, viszont néha elég szeles, rövid és gyenge havazásos intervallumokkal tarkítva. A hőmérsékletek tekintetében ez a szezon egy „gyenge-közepes” volt, a teljesen derült és szélcsendes feltételek egyetlen éjjelt sem fedtek le egész hosszában.

A kutatási periódus tizenegy egymásutáni éjjelt foglalt magában. Ebből hármat sátorban, a többit Erdenekhairkhanban, jurtában töltöttem.

 

A terepen használt műszerek

-Egy Greisinger GMH 2710-T digitális precíziós hőmérő, -199.9, +200 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.1 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással
-Egy meteorológiai alkoholszálas hőmérő, USSR, 1988, -50, +40 Celsius fokos mérési intervallummal
-Egy műszertartó szerepet szolgáló fényképezőgép állvány

 

Hófelszín hőmérséklet

 

Folytatjuk…