A célpont kiválasztása
Kutatási terveim tekintetében összesítésben Mongólia nyújtja a legalkalmasabb feltételeket, így nem meglepő, hogy újra őt választottam. Ezen ország a nagyszerű természeti feltételek, valamint a jó utazási lehetőségek közötti ideális kombinációt jelenti számomra, méginkább mostanság, mikor néhány más, régóta a bakancslistámon szereplő másik nehezebb időkön megy keresztül.
Az erőteljes közép-ázsiai anticiklon a Földnek ezen a táján kialakuló nagy hidegek biztos alapja. Mivel észak-nyugat Mongólia ennek a domináns bárikus struktúrának a közvetlen közepét képezi, telente a felhőtlen égbolt és a stabil idő jellemzi, mely szorgalmazza a hatékony éjszakai kisugárzást és a hőmérsékleti inverziók kialakulását a völgyekben és medencékben.
Régóta létezik egy meghatározó vágyam a szélsőséges éghajlatokat illetően, konkrétan az a szpecifikus eset, mikor hiányzik a hótakaró, mégis rendkívüli a hideg. Mitöbb, azt mondanám, hogy az összes lehetséges meteorológiai paraméter-kombináció közül ez jelenti számomra a legérdekesebbet. A Marsra, illetve Holdra emlékeztető „földöntúli” hangulat az, ami a sajátos varázst adja neki.
Sok éve figyelemmel kísérem az időjárás elemeinek alakulását az ezzel a kontextussal kapcsolatos, legjobb potenciállal rendelkező helyeket illetően, várva az ideális konstelláció kialakulására. De ahogy az általában lenni szokott az életben, a legjobb dolgok nehezen állnak össze. Még akkor is, ha kész vagy megfizetni az árát. Viszont kétség nem fér hozzá, hogy ez a „belépő szint”. Tehát itt vagyok, megcélozva az extrém hideg és a csupasz felszín közötti kényes egyensúlyt.
Néhányan bizonyára felteszik a kérdést: de miért annyira nehezen megvalósítható ez? Nos, ennek két fő oka van:
Az első egyszerű fizikán alapul, a hótakaró nagymértékben elősegíti a fölötte lévő levegőréteg lehűlését, részben a paplant alkotó hópihék közötti levegőbuborékok szigetelőhatása nyomán, mely blokkolja a Föld belső hőjének kiáramlását, másfelől meg a ragyogó fehér felszín magas albedójának köszönhetően, mely visszaveri a napsugárzás jelentős részét. Dióhéjban: hó nélkül nem lehet annyira hideg.
A másik ok a természetben kialakuló időjárási mintákhoz kötődik, melyeknek saját korlátaik vannak az egyes helyzeteket jellemző hóhullás, valamint ennek olvadása/ szublimálódása közötti viszony vonatkozásában. Emígy, nagy hidegben akár az 1-2 cm-es frissen hullott hó is sokáig megmaradhat a fagyott felszínen. Mindezek együttesen komolyan leszűkítik a lehetőségek tárházát, hogy egy erre az elképzelésre igazán alkalmas körülményt találjak.
Részben konkrét időjárási és klíma-adatok, másfelől műholdfelvételek és topográgfiai anyagok alapos átfésülése után arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb esélyekkel nagy hideget hótakaró nélkül produkálni képes területek Nyugat-Mongóliában, valamint a Tibeti fennsík északi részén találhatóak. Ezek a régiók minimális csapadékot kapnak a téli időszakban, mindeközben szinte sarkvidéki szintre hűlnek le. Tibet a magasság, Mongólia a szélességi fok előnyével rendelkezik.
Esetleg a kettőt egyszerre megtalálni? Egy viszonylag nagy tengerszint feletti magasság, valamint egy elégségesen északi fekvésű hely közötti „kiegyezés” jelenthetné a legjobb választást. Keressünk erre rá.
Létezik néhány, a Mongol-Altaj hegylánc száraz, belső oldalán található terület ahol a magasság a 2500, néhol még a 3000 métert is meghaladja, ugyanakkor a szélességi fok már 46-47 közötti. Egy zárt medence jelenléte ebben a kontextusban bizonyára kivételes potenciálra utalna, így nagyon örültem, mikor rátaláltam néhány ígéretes negatív domborzati formára.
Legjobbnak a Khovd aimag középső részét képező, félsivatagos, vörös árnyalatú fennsíkon található Jargalantyn Mukhar nevű lefolyástalan medence tűnik. Ennek alja 2780 m tengerszint feletti magasságon, a legalacsonyabb hágótól számítva 75-80 méter mélyen fekszik és látszólag teljesen ki van száradva (csak sósmocsár, tó nincs). A második legmagasabb endoreikus struktúra egész Mongóliában, egy tőle jóval sekélyebb és kisebb szomszédja után.
Az Altaj mongol oldalán lévő meteorológiai állomások statisztikái alapján a téli hónapokban az átlagos csapadékmennyiség csupán 1 mm körüli, de Tonkhilban még a 0.5 mm -t sem haladja meg. Azt hiszem, hogy a célpontom környékén is hasonló lehet a helyzet. Minden bizonnyal esőárnyékos, illetve föhn-hatásos övezet, avagy a túlsó oldal nyeri el a csapadék oroszlánrészét.
Mivel az elmúlt két évtized téli műholdfelvételei gyakran teljes hómentességet jeleznek ebben a térségben, bizakodó lettem, hogy egy kis szerencsével ez a konkrét hely megadhatja, amit már régóta keresek.
A kutatás rövid összegzése
Ebben a projektben a bizonytalansági faktor jelentős volt, ezért készültem egy „B Tervvel” is arra az esetre, ha a kiválasztott helyen nem maradna meg a hómentes állapot. Ez kicsit bonyolultabb, mint első ránézésre tűnik, mivel az „A Terv” kizárólag fedetlen körülményekre van fenntartva, így egy lokális új havazás esetében a tevékenység egy egész más helyre költözne át. Ez amiatt, mivel a bizonyos „köztes állapot”, mikor egész vékony a hótakaró, semmilyen fajta kutatásra nem alkalmas, így akkor inkább olyan helyre mennék, ahol már előtte is volt hó, hogy jobb kilátásaim legyenek az alacsony hőmérsékletek kialakulására.
Valójában volt némi esély egy kis havazásra közvetlenül a Mongóliába való érkezésem előtti napon, ezért nagyon megörvendtem mikor az isztambuli átszálláskor a legújabb műholdfelvételen megláttam, hogy a kiválasztott régióban továbbra is hómentes körülmények uralkodnak.
A gépem január 12. reggelén landolt Ulánbátorban. A rohamosan közelgő anticiklon miatt erősen sietnem kellett, hogy minél hamarabb érkezzek meg a célponthoz, így a következő éjszakát nem töltöttem Khovdban, hanem már aznap este elindultunk a terepjáróval a Möst járásban található magas fennsík felé. Kevés alvás, még kevesebb aklimatizálódás. Az út nagy részét az új, jó minőségű kínai aszfalt jelentette, csak a végső huszonegynéhány km-t kellett földúton haladnunk. Utóbbi kezdeténél a házigazda várt minket, hogy a jurta, illetve a célpontom irányába igazgasson minket az esti sötétségben. Az eredeti tervhez eltökélten ragaszkodva, miután felhúztam a sátram a közelben, 14. éjjelén sikerült megérkeznem a Jargalantyn Mukhar medence aljára.
A pontos koordináták: 46.8586 É, 92.2189 K, a tengerszint feletti magasság 2780 m. A logger érzékelőjének talajtól számított távolsága 170 cm. Hajnali 2:26-kor a mini meteoállomás működésbe lépett, a műszer 5 percenként rögzíti az adatokat. Az első mérés -32.5 Celsius fok volt, míg kevéssel utána, távozásomkor -33.2 fokot láttam.
A telepítés után visszamentem a sátramhoz ahol kora reggelig pihentem, majd visszatértem a háromlábúhoz, hogy leellenőrizzem az éjszakai minimumot. A legalacsonyabb rögzített érték -34.1 Celsius fok volt, miközben az aktuális enyhe emelkedőben, annak ellenére, hogy felhők nem voltak és a medence alján tobábbra is teljes szélcsend honolt.
A kb 80 méterrel magasabban fekvő déli hágóban -26, -27 fok között mértem, kis szél kíséretében. Úgy tűnik, hogy az inverzió nem túl erős itt, a nagyon száraz levegő ellenére, mely megakadályozza a dér meg a zuzmara kialakulásást még -30 Celsius fok alatt is.
Ezt a napot, valamint a következő éjszakát is a környéken töltöttem, reggel újra visszatérve, hogy leellenőrizzem a műszert. A minimum nem ment lennebb, de eléggé megközelítette az előző éjszakai értéket (-33.6), miközben a maximum elérte a -16.3 fokot. Az ég egészen derült maradt továbbra is, a szél viszont aktívabbá vált az éjszaka második felében.
Miután zsákba helyezett kövekkel stabilizáltam a háromlábút esetleges szelesebb időkre, január 15-én dél körül elhagytam a tanulmányozott területet és egy rövid Möst-i kocsis kiszállást leszámítva, a következő 4 napot a medencétől csupán néhány km távolságra töltöttem, jurtában aludva a helyiekkel. Ebben a periódusban az ég változóan felhős volt (időnként szeles), itt-ott gyenge hózáporokkal 16-án.
Időközben felmentem néhány sziklás tetőre, valamint meglátogattam a Davst Nuur sós tavat, megfigyelve a nomád életvitelt (juhok, kecskék, lovak, jakok) és a vadállományt (szakállas keselyű, ibex, nyúl). Farkast nem láttam, de a helyiek azt mondják, hogy sok van belőlük a hegy túloldalán, ahonnan rendszeresen átjönnek és megtámadják a jószágokat.
Habár ottlétemkor a tanulmányozott medence üresnek tűnt, több nyájat, jurtát és motorkerékpárt is megpillantottam nem messze a sósmocsártól (2-3 km). Összesítésben, az elszigeteltség és a zord körülmények ellenére van némi emberi aktivitás az egész térségben, a legeltetés nyomai gyakran észrevehetőek.
Január 19-én délelőtt tértem vissza, hogy összeszedjem a mérő-felszerelést. Mindent a helyén találtam, a műszer érintetlen és funkcionális, az adatok sikeresen rögzítve. A legalacsonyabb hőmérséklet megmaradt a 14.-ei, miközben a maximum elérte a -10.9 fokot január 17-én.
Egy eredményes kutatás, borítékolva.
A terepen használt műszerek
-Egy LogTag UTRED30-16 adatrögzítő, -40, +99 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.5 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással
-Egy Greisinger GMH 2710-T digitális precíziós hőmérő, -199.9, +200 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.1 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással
-Egy műszertartó szerepet szolgáló fényképezőgép állvány
-Egy spirális árnyékoló a Barani Design Technologies-tól: https://www.baranidesign.com/
Folytatjuk…
