Hónap: 2024 október

Laguna Seca: ahol nyár és tél szomszédok (1/3)

Intro: oxigénhiány és sugárzástöbblet

Bolívia egészében trópusi övezetben fekszik, azonban az óriási magasságbeli különbségek következtében éghajlata változatos és komplex. Amíg a keleti fele esőerdők és szavannák által borított síkvidék, a nyugati szektor nagyrészt egy száraz magasföld, melyet spanyolul Altiplano-nak neveznek. A 3800 méter átlagos tengerszint feletti magasságú kopár plató területe Bolívia mellett három másik dél-amerikai ország (Peru, Chile és Argentína) között oszlik meg és Tibet után földünk második legmagasabb fennsíkja. Ebből kifolyólag a levegő oxigéntartalma csupán 60 százaléka a tengerszinten találhatóhoz képest.

A legszárazabb részt nyugati pereme teszi ki, mely fokozatosan a Csendes-óceán partján fekvő kietlen Atacama sivatagba ereszkedik le. Bolíviában ez az ország dél-nyugati szegletében található. A régió közepében egy kiterjedt, sókéreggel fedett lapos terület fekszik, melyet Salar de Uyuni-nak neveznek. Topográfiailag ez a sós-lapály képezi a felföld zárt fenekét, avagy a bele torkolló, nagyrészt időszakos folyóknak nincs kapcsolatuk a Világóceánnal. Vizük rövid idő alatt elpárolog a sekély, tányérszerű mélyedés ritka, száraz levegőjében.

Több mint 10.000 négyzetkilométeres felületével a Salar de Uyuni (3660 m) földünk legnagyobb sósivataga

A fennsík éghajlata szélsőséges. Egyik legmeghatározóbb jelenség a nagy napi hőingás, mely a száraz időszakban – a déli félteke téli hónapjaiban (június-augusztus) – a 30 fokot is meghaladhatja. A markáns amplitúdó mellett másik két időjárási sajátossága az intenzív UV sugárzás, valamint a nemritkán viharos szintig fokozódó nyugati szél. Előbbi kapcsán, a valaha mért legmagasabb értéket – egy szinte hihetetlen 43.3!-at – a Bolívia és Chile határán fekvő Licancabur vulkán csúcsán (5916 m) mérték. Képzeld csak el mit jelenthet ez, mikor már a 11-es érték „extrém magasként” van elkönyvelve, melyet a legtöbb európai ország a nyári csúcsok idejében sem ér el.

A célpont kiválasztása

Miközben már eleve tudtam, hogy nagy valószínűleggel az Altiplano biztosítja a legjobb feltételeket a nagy hőingások viszonylatában, természetesen érdekelt voltam a „finom részletekben”, avagy ezen alap-potenciál maximalizálásában. Az időzítés tekintetében arra a következtetésre jutottam, hogy a leggyümölcsözőbb periódus valahol a napéjegyenlőség körül lehet, mikor a felmelegedésnek és a kihűlésnek nagyjából azonos megnyilvánulási esélye van. Mivel úgy a nagyon rövid éjszakák (gondolj a sarkvidéki nyarakra) mint a nagyon rövid nappalok (gondolj a sarkvidéki telekre) esetében a hőmérséklet napi ingadozása csekély (folyamatosan hűvös, illetve folyamatosan fagyos) a legnagyobb fluktuációkat nyújtó periódus egyenlően távol kell legyen mindkettőtől.

A kutatási terület (fekete pont) elhelyezkedése az Altiplano-n (szürke árnyalatok)

Ezzel egyidejűleg sokkal jobb, ha egy meredek nap-pályánk van, ahol zenitkor a besugárzás a lehető legnagyobb szögben éri a felszínt (avagy trópusi szélességi fokok). Ez természetesen más tényezők által is befolyásolva van, mint pl a légnedvesség (felhők és csapadék) eloszlása az évszakok függvényében.

A neten hozzáférhető klíma-statisztikák fényében (Bolíviában Uyuni, Chilében Calama és San Pedro de Atacama), mindent figyelembe véve a szeptemberi hónapot találtam kiemelkedőnek. Ekkor az Altiplano dél-nyugati szeglete még hasonlóan száraz mint a téli időszakban, így szinte semmi csapadékot nem kap. Most térjünk át a domborzati aspektusokra.

Az Alota – Villamar Mallcu burkolatlan úttól keletre található névtelen medencét (jobb-alsó negyed) ábrázoló topográfiai térkép

A ritka levegő gyengébb hőmegörző kapacitása okán a „minél fennebb, annál jobb” a követendő általános irányvonal célom tekintetében. Az egyszerűsített verzióban a korlátot a lehető legmagasabban fekvő zárt medencék jelentik, ahol a hideg levegő a gravitáció nyomán megülepedhet. Léteznek azonban más befolyásoló tényezők is, mint pl a széljárás, melynek intenzitása viszont épp fordítottan arányos a hőingási potenciállal, így jóval bonyolultabbá téve az összképet. Legjobb lenne (kiváltképpen az enyémhez hasonló rövidebb megfigyelések esetében) egy bölcs kompromisszumot kötni, avagy egyféle „arany középutat” találni a magasság és a stabilitás között.

Emígy, arra a következtetésre jutottam, hogy a 4000 méter körüli magasság egy pragmatikus döntés lenne: kellőképpen magas, hogy komoly előnye legyen a síkvidékekhez képest, viszont jóval kevésbé szeles, mint a kimagasló csúcsok és gerincek.

A lefolyástalan medence látképe műhold-felvételen a 30, 20, 10 és 5 méteres, piros színnel megjelenített szintvonalakkal (Google Earth)

Alaposan átfésűlve a térképet rájöttem, hogy a bolíviai magasföldön csak néhány megfelelő mélységgel rendelkező olyan zárt medence létezik, melynek alján nincsenek tavak, s természetesen épp ezek nyújthatják a legalkalmasabb feltételeket a tervemhez. Végül egy Villa Alota településtől délre fekvő mélyedés mellett tettem le a voksot, melynek feneke kb 4030 méteren, míg kifolyási pontja úgy 30 méterrel magasabban található. Az alja teljesen száraznak tűnik, még az időszakos, sekély állóvizekre jellemző hófehér sókéreg is hiányzik.

A kutatás rövid összegzése

Bolíviai utazásom Santa Cruz-ban kezdődött, a repülőm szeptember 13-án landolt az ország gazdasági központjában és egyben legnagyobb városában. Folytatva a légi közlekedést a belföldi pályán Sucre-ba, másnap néhány emelettel magasabbra jutottam. További két nap aklimatizálódás után, Potosí érintésével, 16-án este megérkeztem Uyuni-ba. Hogy minél hamarabb el tudjam kezdeni a kutatást, másnap magánsofőr vitt terepjáróval Alota faluba, ahonnan a Villamar Mallcu felé vezető burkolatlan úton kicsit továbbhaladva még jobban meg tudtuk közelíteni a kiválasztott helyet. A gyalogtúrát déli 1 óra körül kezdtem el.

Kilátás a Laguna Seca irányába nyugatról

Kb másfél óra után értem le a lefolyástalan medence aljára, ahol hamarosan felszereltem a műszert a háromlábú állványra, amit utólag egy hozzá rögzített zsákba tett kövekkel stabilizáltam is. A mérőhely koordinátái: 21.498 D, 67.547 NY, a magasság kb 4030 m, az érzékelő távolsága a talajtól pedig 170-180 cm. A meteo-állomás délután 14:56-kor lépett működésbe. Első leolvasás: 14.4 Celsius fok.

Nem sokáig maradtam itt, másnap azonban visszatértem Alota-ból, hogy a következő két éjszakát a mérőfelszerelés közelében töltsem. Mindhárom éjszakán -15 fok alá csökkent a hőmérséklet, leghidegebb a harmadik reggel volt, mikor elérte a -16.5 Celsius fokos minimumot. Az ég nagyvonalakban derült volt, altocumulus átvonulásokkal a második este, illetve éjjel folyamán. A széljárás egy elég stabil sablont követett: késő estétől délelőttig gyengébb vagy teljes szélcsend, míg délutánonként néha viharos szintig is felfokozódott, tipikusan a nyugati irányt tartva. A kutatási területet 20-a reggelén hagytam el, a következő napokat Uyuniban és környékén töltöttem.

A mérő-felszerelés a medence alján

Hat nap múlva visszatértem a lefolyástalan medencébe egy utolsó éjszakára, ami után a felszerelést összeszedtem. Ezen a reggelen (27-én) rögzült az egész kutatási intervallum legalacsonyabb hőmérséklete: -19.0 Celsius fok 6:23-kor és ugyanebben a periódusban volt a legnagyobb 24 órán belüli hőingás is – 38.1 fok – a rendkívűli zuhanást az előző nap 19.1 fokos maximumáról indítva.

Tízből hat napon az amplitúdó meghaladta a 30 fokot (egyúttal mindig -10 fok alá süllyedve) egy nagyon valószínű hetedikkel (utolsó előtti) megtoldva, mikor a viharos délutáni szél ellensúlyostól felborította a háromlábút, megszakítva az érzékelő kapcsolódását. Fagyok és hőingás tekintetében a köztes napok valamivel enyhébbek voltak, ekkor néha részlegesen borult eget figyeltem meg Uyuni vidékén.

A kutatás leghidegebb reggele az utolsó volt

A magányos túráim alatt elég sok lámával találkoztam a külső lejtőkön, ahol a helyiek már nekikezdtek a tavaszi munkáknak a quinoa földeken, ellenben a medence belsejében csak néhány vikunyát láttam. Emellett néhány sast és egy viscacha-t (macskanyúl) is megpillantottam, a homokban meg Darwin-nandu (suri) nyomokat azonosítottam. A táborom közelében – mely kicsit magasabban, az északi lejtő egy lankásabb kiszögellésén volt – a sziklába vájt aknaszerű mélyedések kisléptékű bányász tevékenységről árulkodnak. A túristákat szállító terepjárókat leszámítva, melyek a viszonylag forgalmas földúton közlekedtek, a környéken alig volt emberi jelenlét, konkrétan egyetlen alkalommal találkoztam két lámapásztorral a medence peremvidékén.

A terepen használt műszerek

-Egy LogTag UTRED 30-16 adatrögzítő, -40, +99 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.5 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással

-Egy Greisinger G1710 digitális hőmérő, -70, +250 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.1 fokos pontossággal és felbontással, pillanatnyi kézi mérésekre

-Egy műszertartó szerepet szolgáló fényképezőgép állvány

-Egy spirális árnyékoló a Barani Design Technologies-tól: https://www.baranidesign.com/

A Barani Pro árnyékoló magas UV sugárzásban is állja a sarat

Folytatjuk…

Ugrás a fényképalbumhoz (angol nyelv)

Laguna Seca: ahol nyár és tél szomszédok (3/3)

A 10 napos kutatás hőmérsékleti görbéje

A legnagyobb 24 órán belüli hőingás 38.1 fok volt 26-a délutánja (19.1 fok) és 27-e reggele (-19.0 fok) között. A grafikon részletes kiértékelését az angol nyelvű verziónál, itt találod.

Általános következtetések

  • Az idő általában véve derült úgy napközben, mint éjjel, az altocumulus lenticularis lévén a legjellegzetesebb felhőtípus
  • A széljárás egy tipikus mintát követ: míg éjjel és reggel csak gyenge szellő vagy teljes szélcsend, délutánra jól felerősödik, a nyugati irány dominálva
  • A napi hőingás óriási, rendszeresen meghaladja a 30 fokot, valószínűleg földünk egyik legnagyobb átlagos amplitúdóját hozva létre
  • A napkeltét követő felmelegedés jóval erőteljesebb, mint a napnyugta utáni kihűlés, rendszeresen elérve vagy meghaladva az egy órán belüli 10 fokot
  • A finomabb részleteket tekintve, érdekes módon, a hőmérsékleti görbe rövid intervallumokban jelentkező oszcillációi mindig nagyobbak este, de még éjjel is, mint késő délutánonként, mikor a süllyedés háborítatlanabb, viszont úgy tűnik, hogy ez nem függ össze a szélsebességgel
  • Több mint egy fokos fluktuációk jelentkezhetnek perceken belül még a leghidegebb, szélmentes reggeleken is
  • Szembetűnő formai különbséget találunk a hőmérsékleti görbe hullámtarajai (maximumokhoz kötődő) illetve hullámvölgyei (minimumokhoz kötődő) között, míg az előbbi mindig lekerekített, az utóbbi rendszerint szögletes. Ez a természetben azt jelenti, hogy a lehűlés reggelig folyamatos, intenzitásából semmit sem veszít, avagy nem közelít egy egyensúlyi állapothoz (nagyon alacsony légnedvesség), így napkelte előtt gyakran 15, de néha még 20 fokkal is hidegebb van, mint éjféltájt.
  • A nagy magasságnak és trópusi elhelyezkedésének köszönhetően az UV sugárzás rendkívűl magas
  • Feltűnő különbség van az árnyékos és napos részek között, utóbbit tekintve szélcsendben ugyanaz a hőmérséklet sokkal melegebbnek tűnik mint a tenger szintje közelében

A loggerem által rögzített értékek összehasonlítása a helyi meteo-állomások hivatalos adataival

Miután befejeztem a kutatást, a szállodai személyzet segítőkészségének köszönhetően sikerült értékes információk birtokába jutnom Uyuni repülőterének meteo-állomásán. Az alábbi táblázatban a kérdéses intervallumot lefedő maximumok, minimumok, illetve napi hőingások láthatóak:

Párhuzam a tanulmányozott lefolyástalan medence és Uyuni meteo-állomás között (Celsius fokok)

A legfeltűnőbb a minimum hőmérsékletek közti eltérés, a Laguna Seca átlagosan 6 fokkal lévén hidegebb. Ez 8-10 fokra ugrik meg a hidegebb éjszakákon, míg az enyhébb, kevésbé stabil napokon egész közel állnak egymáshoz. Egyértelmű, hogy ezt a zárt medencében létrejövő jóval erősebb hőmérsékleti inverzió okozza, mely csak a csendesebb időszakokban nyilvánul meg igazán. Mégha Uyuni maga is egy medence alján fekszik, a sokkal nagyobb felületű lapos terület nem teszi lehetővé ennyire jól kontúrált hideg légtavak kialakulását.

Másfelől, a legmagasabb hőmérsékletek átlagban nagyon hasonlóak, a lefolyástalan medence picivel még melegebb lévén a magasságbeli fölény ellenére, mely normális körülmények között 2-2.5 fokos hátrányt jelentene. Ezt valószínűleg az erősebb föhn hatás okozhatja az Alota régióban, mivel a nyugati magashegyek, (avagy az Andok főgerince) itt sokkal közelebb vannak, a domináns szél pedig épp irányukból fúj.

Bolívia hivatalos állomásainak időjárás adatai (Ogimet)
*Uyuni nem szerepel ebben a táblázatban

A részben hiányos Ogimet adatok azt mutatják, hogy az Altiplano keleti felében, Uyuni-nál kb 250 méterrel magasabban fekvő Potosí meteo-állomás 19-22 fokos maximumokat mért ebben az időszakban – ami szintén föhn hatás következménye lehet – az éjszakák itt viszont jóval enyhébbek (-3, 2 fok), minden bizonnyal kevésbé védett, légmozgásnak jobban kitett elhelyezkedésének köszönhetően.

A hőingásokat tekintve, a minimumok frontján létrejött jókora előny következtében Laguna Seca 6 fokkal előzi meg Uyuni-t, de ez az eltérés néha 10 foknál is nagyobb lehet. Miközben Uyuni 24 órán belüli legnagyobb hőmérséklet-különbsége a kutatásom idejében 28.6 fok volt (19.4-ről -9.4-re), a zárt medencében ez elérte a 38.1 fokot (19.1-ről -19.0-ra). Semmi kétség, hogy ez a konkavitás meghaladhatja a 40 fokot a legjobb feltételek mellett. Figyelembe véve, hogy az általam ismert neten fellelhető összes meteo-állomás közül épp Uyuni-ban van az egyik legnagyobb átlagos amplitúdó, egy olyan hely, mely ezt rendszeresen 5-10 fokkal múlja felül, mindenképpen hosszabb távú tanulmányozást érdemelne. A jövő nyitva áll mint mindig, meglátjuk.