Intro: tenger vagy tó?

Neve ellenére, a Kaszpi-tenger valójában egy túlméretezett tó, ugyanis minden oldalról körülzárt, nincsen kapcsolata a világóceánnal. Hatalmas mérete mellett (371000 négyzetkilométeres felületével messze földünk legnagyobb tava) egy másik érdekes sajátossággal is bír: víztükre 28 méterrel a tengerszint alatt fekszik. Noha száraz klímában található, a nagy hozamú Volga folyónak köszönhetően tartalma mégis jóval kevésbé sós az átlagos tengervíznél (kb egyharmada). A tó körül, főként az északi felében egy szárazságtűrő cserjékkel és füvekkel borított, gyéren lakott, kiterjedt síkvidék, a „Kaszpi-mélyföld” található.

A „tenger” keleti partján fekszik az olajiparra épült Aktau, dél-nyugat Kazahsztán Mangystau tartományának fővárosa. Nyáron az itteni klíma mediterrán jellegű (meleg, illetve forró, kevés csapadékkal), így partvidékét előszeretettel látogatják a helyiek, az ország távolabbi tájairól is sokan érkeznek ide üdülni. A nemzetközi turizmus viszont még gyerekcipőben jár, ezért jó választás azon utazók számára, akik egy rendhagyó, kevésbé zsúfolt strandélményre vágynak. A jellegzetes „szovjet alap” (széles utak, négyszögletes struktúrák, hősi emlékművek) fölött a modern Aktau igyekszik lépést tartani a nyugati világgal, s ha pezsgőnek nem is nevezhető, de meglehetősen relaxált légkör uralkodik a városban.

A célpont kiválasztása

Az extrém klímakutatással összefüggő munkamorálom viszonylatában ez az utazás nem volt egy szokásosan jó előre megtervezett, hanem inkább az utolsó pillanatban hozott döntéshez állt közelebb. Kevesebb rendelkezésre álló szabadidővel ezúttal úgy fizikailag, mint anyagilag egy valamivel „könnyebb” célpontot néztem ki magamnak.

A legmélyebben fekvő szárazföldi területekhez való, régóta tartó, szoros kötődésem nyomán a dél-nyugat kazahsztáni Karagiye mélyföld tűnt a legjobb választásnak ebben a korlátozott kontextusban. A félsivatagos klímájú medence alja 132 méterrel süllyed a tenger szintje alá, ezzel Kazahsztán, valamint a volt Szovjetúnió legalacsonyabb pontja, világviszonylatban pedig az ötödik helyen áll a Holt-tenger (Izrael-Jordánia), Assal-tó (Dzsibuti), Turfáni mélyedés (Kína/ Hszincsiang-Ujgur) és a Qattara mélyföld (Egyiptom) után.

Noha abszolút értelemben véve, a bolygó legforróbb helyeinek versenyében nem tekinthető „élvonalbeli” területnek, ha figyelembe vesszük a relatív magas szélességi fokát (43 É), nyáron egész komoly teljesítő potenciállal rendelkezik. Mivel a régió kontinentális éghajlatú, a partok közelsége (20-40 km) nemigen befolyásolja itt a nappali felhevülést, így a sivatagból fújó, száraz keleti szél gyakran teljesen kiküszöböli a tengeri szellőt.

A víztömeg által mérsékelt Aktau átlagos nyári maximuma 31-32 Celsius fok, a 44 fokos rekordhőmérsékletet augusztusban mérték (Wikipédia). Mangystau belsőbb területeinek időjárási statisztikáihoz nincsen hozzáférésem, de mégcsak biztos sem vagyok benne, hogy a regionális központ kivételével léteznek-e még valódi meteorológiai állomások a közelben.

A mélyföld egy sajátos topográfiai kompozíció tartozéka, szó szerint „depresszió a depresszióban”, mivel már a szomszédos Kaszpi-tó maga is a világóceán szintje alatt fekszik, a Karagiye meg nála is jó 100 méterrel mélyebbre süllyed.

A pontos lokáció tekintetében egy olyan helyet néztem ki, mely egyidejűleg a lehető legtávolabb van a partoktól (37-38 km), valamint a legalacsonyabb szinten (-132 m) fekszik. Ugyanakkor igyekszem a műszertartó háromlábút homokkal borított felületre helyezni, mely picit fokozza a nappali felhevülést a kompaktabb agyag, illetve az erősen reflektáló sókéreghez (fehéres folt a fenti képen) viszonyítva.

A mélypontot legkönnyebben az Aktau-Zhanaözen útról (új, török aszfalt) indulva lehet elérni, ahonnan kb 10 km-re, dél, dél-nyugati irányban, a meredek keleti perem lábánál található.

A kutatás rövid összegzése

A repülőm augusztus 11-én kora reggel, kevéssel napkelte előtt landolt Aktau-ban. Az optimista időjárás előrejelzés arra motivált, hogy mielőbb leérjek a Karagiye aljára és kihelyezzem oda a mérőfelszerelést. Minden remekül ment, a helyiek nyitottak és segítőkészek voltak, emígy, noha nagyjából semmit sem aludtam az utazás folyamán, a futtában történő bevásárlás elégségesnek bizonyult és 9 óra tájt már le is szálltam a Zhanaözen-be tartó kocsiról, közvelenül a mélyföldre néző kilátópontnál. A fennsík kopár, sziklás pereméről hamarosan elindultam a célpontom felé.

Tíz óra előtt már meglehetősen meleg volt, az ég teljesen derült és csak gyenge légmozgás. Miután átlavíroztam a letörés meredek és erősen szabdalt szakaszán, a medence lapos fenekén folytattam az utam. Néha szilárdabb agyagos, máskor porhanyósabb, sóval kevert, általában véve gyér növényzettel fedett üledék alkotja a felszínt. Egy kis homokbuckákkal borított övezetben, 12:30 táján felszereltem az adatrögzítőt a háromlábú állványra. A pontos koordináták: 43.490923 É, 51.838903 K, a magasság -130 méter. Az érzékelő távolsága a talajtól kb 170 cm. Déli 12:42-kor a mérő-állomás beindult, első leolvasás: 36.6 Celsius fok.

A felszerelés közelében vártam egészen délután 5-ig, hogy élőben kövessem a hőmérsékletemelkedést a legmelegebb napszakban. A 40.1 fokos maximum 16:48-kor jelentkezett, időközben 64.3 fokot mértem a talajon a nap legnagyobb beesési szögének idejében, 13:30 körül. Mielőtt elhagytam a helyet, egy az állványra akasztott, földdarabokkal megtöltött zsákkal stabilizáltam a struktúrát, hogy az esetleges szelesebb időket is biztosan túlvészelje.

Az éjszakát egy szúnyogsátorban töltöttem a mérőhelytől kevesebb mint 1 km-re, egy kompakt, nagyméretű homokbucka szomszédságában. A derült ég ellenére, részben a légmozgás miatt, a hajnali hőmérséklet csupán 28.9 Celsius fokig süllyedt. Már félhomályban elhagytam a tábort és négy nap múlva, augusztus 16-án délután tértem vissza, hogy összeszedjem a felszerelést. Ebben a köztes időszakban Aktau mellett a Mangyshlak félsziget más vidékeit (Shetpe település, Kaszpi-partvidék) is meglátogattam, ahol hasonlóan száraz, forró és nagyrészt derült légköri állapotokat tapasztaltam.

Augusztus 16-án átkeltem a Karagiye mélyföldön a túlsó irányból (Kuryk út) indulva, a mérőhelyet a lapály közepén elterülő sósivatagon keresztülhaladva értem el. Az idő nagyrészt napos, de valamivel enyhébb volt, mint az első napon, noha még jó messze a kellemestől. A loggert működőképesen, a helyén találtam, a készülék memóriája sikeresen rögzítette az adatokat. Az abszolút maximum (40.6 Celsius fok) fél fokkal haladta meg az első nap csúcsértékét (egyaránt 12 és 13-án), miközben a „leggyengébb” maximum (36.0 fok) 15-ére esett. A leghidegebb 16-án reggel volt, mikor a hőmérséklet 19.3 fokra csökkent, ami nagy előnnyel a legalacsonyabb mért érték.

A mélyföldön töltött idő alatt néhány gazellát, tevét és lovat, valamint – a növényekkel gazdagabban borított területeken – madarakat láttam. Kis gyíkok, néhány bogár és egy éjjeli pókfajta is jelen volt. Sötétedéskor a szúnyogok előjönnek, talán denevért is észleltem a hálón keresztül. Emberekkel egyáltalán nem találkoztam a Zhanaözen és Kuryk útak között.

A terepen használt műszerek

-Egy LogTag UTRED30-16 adatrögzítő, -40, +99 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.5 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással

-Egy Greisinger GMH 2710-T digitális precíziós hőmérő, -199.9, +200 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.1 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással

-Egy műszertartó szerepet szolgáló fényképezőgép állvány

-Egy spirális árnyékoló a Barani Design Technologies-tól: https://www.baranidesign.com/

Folytatjuk…

Az adatrögzítő grafikonjának kiértékelése

Első nap (augusztus 11)

Ez az egyetlen nap, amikor jelentős időt töltöttem a mérőfelszerelés mellett. A mélyföld aljára tartó gyaloglásom folyamán az ég teljesen derült volt, a szél (keleti) gyenge vagy közepes és ezek a feltételek megmaradtak a nap későbbi szakaszában is. A logger 12:42-kor kezdte el a folyamatos méréseket, az első érték 36.6 Celsius fok volt. Mivel két perces, rövid időközre állítottam az adatrögzítést, a görbe a jellegzetes „fűrészes” aspektust mutatja, sok kis meredek fel-le mozgással az általános nagy hullámokon belül.

Általában véve a hőmérséklet folyamatosan emelkedett egészen 16:48-ig, mikor elérte a 40.1 Celsius fokos napi csúcsot. A helyszínen tartózkodtam és szélcsendet, illetve gyenge szellőt észleltem a délután legforróbb periódusában. A nyilvánvaló csökkenés 19:30 után kezdődött és 23:30-ig tartott, mikor a hőmérséklet elérte a 29.0 fokot. Ezután a görbe szabálytalanná vált, a minimumot (28.9 C) kevéssel éjfél előtt érte el, később visszaemelkedett 31.6 fokra. Mivel felhők nem voltak (a szúnyogsátor átlátszó falán keresztül folyamatosan csillagos eget láttam) a zavart bizonyára a légmozgás okozta. Az éjszaka végső szakaszában, közvetlenül indulás előtt újra leellenőriztem a műszert, melynek kijelzője 29.9 Celsius fokot mutatott 5:10-kor.

Második nap (augusztus 12)

Ezen nap oroszlánrészét Aktauban töltöttem, 11:30 körül érkezve a városba a Zhanaözen útról (a depressziótól észak-keletre) stoppolva. Folytatódott a háborítatlan napsütés, délután meglehetősen nagy hőség volt még a tengerparton is.

A napi diagramm egész szabályosnak nevezhető, a hőmérséklet folyamatosan emelkedett míg 15:32-kor elérte a maximumot (40.6 Celsius fok), mely egyben az egész mérési időtartam legmagasabb hőmérséklete is. A kicsit korábban beálló csúcs oka az lehet, hogy a szél nem volt dominánsan keleti a délután folyamán, így a tengeri szellő picit korlátozhatta a további melegedést.

A nyilvánvaló lefeleívelés újra 19:30 körül kezdődött és 23:10-ig tartott, mikor 28.7 fokig süllyedt a hőmérséklet. Ez az előbbihez nagyon hasonló nappal és éjszaka kombó, melyet az azt követő relatív szabálytalanság (bizonyára újra szél) egészít ki. A fő különbség, hogy ezúttal a minimum hajnalra (5:52) 24.5 fokig csökkent.

Harmadik nap (augusztus 13)

Ma elhagytam Aktaut és vonattal Shetbe településre utaztam, ahol ellátogattam az Ayrakty nevű tanúhegyhez. Délután 3 óra után érkeztem a térségbe, ahol egyáltalán nem láttam felhőket a nap folyamán. Instant méréssel (fejmagasságban forgatva a műszer kábelét) 38-39 fokot regisztráltam a legmelegebb napszakban 70-80 méter tengerszint feletti magasságon. A szél gyenge volt egészen estig (még a fennsíkon is), az éjszaka folyamán viszont jelentősen megélénkült. Az ég derült maradt.

Mivel a szél újra dél-keletire fordult, a maximum (másodjára 40.6 Celsius fok, kiegyenlítve az előző napi rekordot) 16:52-kor jelentkezett, nagyon hasonlóan az első nap esetéhez. A nyílvánvaló csökkenés ezúttal 20 óra körül kezdődött és egy 22-23 óra közti rövid zavargási intervallumot leszámítva relatív konstansan folytatódott reggelig (7:02), mikor elérte a 26.3 fokos minimumot.

Negyedik nap (augusztus 14)

Ez egy szeles (már éjjeltől) és hőmérsékletileg az előző háromnál – melyek nagyon hasonlóak – kicsit enyhébb nap volt. Shetpe környékén túráztam (Ayrakty és Sherkala), miközben szinte semmi felhőt nem észleltem. Kora-délután Aktauhoz közelebb kerültem („km 43” nevű tengerparti szakasz), ahol az ég részlegesen borult volt.

A diagramm nappali komponense újra egészen szabályos, a 38.1 Celsius fokos maximumot 15:50, illetve 15:58-kor érve el. Azonban a nyilvánvaló lefeleívelés ezúttal jóval hamarabb (tengeri szellő?), 17:45 körül kezdődött és 21:10-ig tartott, mikor elérte a 30.0 fokot. Innen szabálytalanabbá válik a görbe (újra szélre gyanakszom), de általában véve csökkent egészen reggelig, mikor 6:54-kor elérte a 24.5 fokos minimumot.

Ötödik nap (augusztus 15)

A parton sátorozva, másnap folytattam a túrázást a főút felé, ahonnan stoppal még délelőtt Aktauba jutottam. Nagyrészt napos idő volt, elszórtan altocumulus felhőkkel a városban, a hőmérséklet kicsit mérsékeltebb, mint korábban. A légmozgás jóval enyhébb volt, mint tegnap a Sherkala környékén.

A nappali diagramm most is normális, a 36.0 fokos csúcs 15:54-kor jelentkezett, mely az egész mérési periódus „leggyengébb” maximuma. A nyilvánvaló lefeleívelés ezúttal 18:45 felé kezdődött és 22 óra tájáig tartott, mikor elérte a 28.0 fokot. Ezt követően már kevésbé szabályos a görbe, s noha az általános tendencia a csökkenés, néhány lépcsőszerű fel-le intervallum is beazonosítható. Az 5:52-kor jelentkező minimum jóval alacsonyabb, mint az előző napokéi: 19.3 Celsius fok.

Hatodik nap (augusztus 16)

Ma visszatértem, hogy összeszedjem a mérőfelszerelést, ezúttal a mélyföld túlsó oldaláról (Kuryk út/ dél-nyugat) kezdve a túrázást. Mielőtt a meteo-állomáshoz értem, a kora-délutáni órákban keresztirányban átszeltem a sósivatagot. Eközben elszórtan volt néhány felhő, de alapjában véve a napsütés dominált. A loggert 18:40-kor állítottam le, a kijelző ekkor 33.9 fokot mutatott. A délutánnak ebben a későbbi szakaszában konvektív esőfelhőket is észleltem délen, dél-keleten, melyek valószínűleg a tenger és a medence között fejlődtek ki.

Ennek a napnak is egész szabályos a diagrammja, azonban egy kis „sietés” azonosítható be, mivel a 36.4 fokos maximum a megszokottnál kicsit korábban (15:06) jelentkezett. Ez bizonyára újra a szélirány változásának (tengeri szellő hatása) tudható be, mely elkezdte ellensúlyozni a délutáni felmelegedést.

A hat napos mérési intervallum átlagos maximuma 38.6 C, az öt köztes éjszaka átlagos minimuma pedig 24.7 C, ami egy 13.9 fokos közepes hőingást jelent. Ez a kombó Európa legforróbb vidékeinek júliusi átlagai fölötti szintet jelent, közelebb állva a türkmenisztáni Karakum sivatag vagy dél-kelet Törökország szíriai határvidékéhez. Ezt azonban nem tekinthetjük általánosságnak, mivel ez a nyár összesítésben sok helyen jelentősen forróbb volt az átlagosnál, kiváltképpen a mediterrán övezetben.

Általános következtetések

• Az ég túlnyomóan derült, éjszaka és nappal közötti eloszlás tekintetében lényeges különbségek nincsenek.

• A nappali hőmérsékletemelkedés jellemzően konstans és szabályos, a maximum délután 15-17 óra között jelentkezik, korábban egy erősebb tengeri szellő behatással.

• Az este, valamint az éjszaka első fele kevésbé szeles és egy meredekebb, folyamatosabb hőmérsékletcsökkenés jellemzi mint az éjfél utáni periódust, mikor a zavargások jellemzőbbek.

• A napi hőingás közepes (11-17 fok) – akár kicsit kevés is száraz klímában, derült feltételek között – , ezt részben az alacsony magasság okozza, ahol a vastagabb levegőréteg több hőt tud lekötni az éjszaka folyamán.

• A mélyföld klímája meglehetősen forró a relatív magas szélességi fokon való elhelyezkedéséhez képest (43 É), közelebb állva a szubtrópusi sivatagokéhoz.

Összehasonlítás Aktau meteorológiai állomással

Partközeli fekvése következményeként Aktaut nagyobb mérséklő hatás éri a Kaszpi-tó részéről, így napos időben a maximumok általában pár fokkal alacsonyabbak a szárazföld belsőbb területein tapasztaltakhoz képest. Ha összevetjük a Karagiye-i mérőhelyemmel (lásd az alábbi Ogimet táblázatot), a kettő közötti különbség 4.4 fok a mélyföld javára. A legnagyobb eltérés (5.7 fok) 16.-án, míg a legkisebb (2.1 fok) augusztus 13.-án volt.

Az utóbbi kis különbséget bizonyára a keleti vagy dél-keleti szél okozta, mely kiküszöbölte a tengeri szellőt még a partokon is, miközben más napokon a város légkörét a langyosabb tengeri áramlatok némileg mérsékelték. Mivel a depresszió alacsony fekvése kb 1 fokos „alapelőnyt” biztosít számára Aktau magasságához képest, a 38.5 fokos csúcsérték kb 39.5 fokot jelentene -130 méteren, ami csupán egyetlen fok távolságra van a mérőhelyemen regisztrált 40.6 Celsius foknál.

Hozzáadva a 4.4 fokos előnyt Aktau átlagos júliusi, valamint augusztusi maximumaihoz (lásd a Wikipédia táblázatot) 36.3, illetve 35.3 Celsius fokos átlagot jelentene Karagiye-ban, míg a 2 fokos eltérés (keleti dominancia) hozzáadása a város 44 fokos abszolút maximumához egy 46 Celsius fok körüli hipotetikus melegrekordot jelentene a mélyföldön.

Kiegészítés: Korábban sikerült online hozzáférnem Aktau repülőterének (később már nem elérhető) időjárási statisztikáihoz a Wunderground oldal history részlegén ahol 37, 37, 39 Celsius fokos (kerekített értékek) maximumokat láttam az augusztus 11, 12, 13 napokra. Mivel kicsit távolabb van a parttól mint a város, a valamivel magasabb csúcsok érthetőek.

Összehasonlítás Európa legforróbb vidékeivel

Az extrém magas hőmérsékletek tekintetében, a megbízható meteorológiai mérések kezdetétől számítva az idei volt az egyik legdurvább nyár. A kiterjedt hőkupolák több, egymást követő sorozatban kebelezték be a mediterrán térséget úgy júliusban, mint augusztusban, rekord vagy rekordközeli szintig tolva a hőmérők higanyszálát számos helyen. A legérintettebb régiók az észak-afrikai part (Algéria, Tunézia), valamint Szardínia és dél-Spanyolország voltak, ahol a hőmérséklet időnként 45-49 Celsius fokig emelkedett.

A hőségnek ezen mennyisége 10-15 fokkal az említett területek átlagos nyári maximumai fölött van, konkrétan a Halál-völgye, illetve az Irán-Irak-Kuweit hármashatár hírhedt régiója szintjét üti meg, melyek a bolygó legforróbb tájai. Ezt figyelembe véve, az általam tanulmányozott mélyföld és dél-Európa klímájának perdöntő összevetése a jelenlegi kontextusban nem lehetséges. A szélesebb értelemben vett nyári átlagok viszonylatában a Karagiye nagy valószínűséggel Andalúzia (így egész Európa) legmelegebb vidékeivel vetekszik, ahol 35-37 fok a júliusi és az augusztusi átlagmax, míg az abszolút rekordpotenciál valahol 46-48 Celsius fok között lehet, mely szintén nagyon hasonló.

Összesítésben, afféle „pót-tervként” beékelve, a kutatás egész sikeres volt, úgy a feltételek, mint az eredmények kielégítőnek tekinthetőek az adott kontextusban.