A célpont kiválasztása
Újra Mongólia. Összesítésben, a terveim viszonylatában a legjobb potenciállal rendelkező ország. A szibériai anticiklon központjának hazájaként télen a legalkalmasabb feltételeket nyújtja az erős és tartós hőmérsékleti inverziók kialakulásához. A terület hatalmas, a helyszínek izoláltak, vadak és a modern civilizáció által még viszonylag érintetlenek maradtak. A természeti előnyök hatékony érvényesülését a megfelelő szociálpolitikai háttér biztosítja, eképpen az utazók itt valódi szabadságot tapasztalhatnak meg.
Két évvel ezelőtt, miközben az Erdenekhairkhantól északra fekvő homokdűnéket tanulmányoztam nagy szerencsém volt egy erőteljes hideghullám kifogásával, mikor is egy hatvan méter mély katlan alján az adatrögzítőm -53 fokot, a műszereim által eddig látott legalacsonyabb hőmérsékletet mért.
Ezen év terve a meteorológiai kellékek egy másik, az előbbitől észak-nyugati irányban még valamivel távolabb, a hegyek lábánál fekvő lefolyástalan medencében való elhelyezése. A sivatagnak ezt a legkeletebbi, egyben legmagasabb szegletét „Burgastyn Els”-nek („bokros sivatag”) nevezik. Mivel a pusztaságban bokrok nemigen találhatóak, nevét valószínűleg a szomszédságában emelkedő, részben ilynemű növénytakaróval borított hegységről kaphatta, mely a térképeken szintén a „bokros” jelzővel van asszociálva. A kiválasztott konkavitás a régebben kutatottnál kb kétszer sekélyebb, viszont annál jóval nagyobb gyűjtőterülettel rendelkezik. Közel 2200 méteren lévő aljával, a számottevő mélységgel rendelkező (20 méter feletti), homokkal fedett medencék között a legmagasabban fekvő.
A homok szó szerint „megmássza” a hegyet, a dűnék a hágókon keresztüljutva folytatják a kelet felé tartó útjukat, elérve és „belegázolva” a túloldalon található Ulaagchiin Khar édesvízű tóba. Még a 2600 méter magas tetőt is homoklepel fedi.
A kutatás rövid összegzése
Alig néhány nappal az ázsiai útazás előtt az adatrögzítőm érzékelője meghibásodott. A rossz időzítés lehetetlenné tette eme fontos alkatrész megjavítását vagy helyettesítését, emiatt kényszerülve voltam a Barani árnyékolót is otthon hagyni és mostantól már leginkább az alkoholos minimum hőmérőre hagyatkozhattam a közelgő tudományos munkásságom tekintetében. Sem hőmérséklet-görbék, sem napi maximumok nem lesznek, a mért értékek közül kizárólag a minimumok fognak a szakterülettől elvárt pontossággal megörökítődni. Szerencsére ez a legfontosabb aspektus, így legyünk pozitívak. Ugyanakkor kedvenc helyszíni kellékem, a pillanatnyi méréseket biztosító digitális műszerem is velem lesz.
Január hetedikének reggelén, a Budapest-Ulánbátor Isztambulon keresztüli török járatával érkeztem Mongóliába. A fővárosból belföldi légi járattal utaztam Uliastaiba, Zavkhan ajmag székhelyébe. A reptéren egy ulánbátori turisztikai irodán keresztül értesített magán sofőr várt rám. Előzőleg ez a cég támogatott, hogy megszerezzem a mongol vízumot a budapesti nagykövetségen, valamint segített az utazás egész hosszára szóló előkészületek megszervezésében (szállás, szállítás).
A Toyota Land Cruiser tulajdonosa Gobi Altai tartományból érkezett és a délelőtt folyamán Erdenekhairkhanba, a célpontomhoz legközelebb fekvő településbe vitt (kb 85 km). A helységből egy hóval fedett, télen alig használt mellékúton közelítettük meg a kutatási területet (kb 30 km), nem messze a Mukhart folyó forrásától, egy egyedi geomorfológiával rendelkező természeti látványosságtól. Innen légvonalban 13 km maradt, amit egyedül és gyalogszerrel, a meteorológiai és táborozó felszerelésemet hátizsákban hordva, a dűnemezőn keresztül tettem meg.
Habár a vidék elhagyatott, némi emberi tevékenység fellelhető a téli időszakban is. A Nariyn Golin Els sivataggal ellentétben jurtákra itt egyáltalán nem akadtam, csupán két magányos lovast láttam a hat egésznapos terepjárás folyamán. Viszont elég sok ló és jak legel felügyelet nélkül a dűnék között, jópár kilométerre a legközelebbi lakott területektől.
Elszigeteltsége és zord éghajlata ellenére a legtöbb részen a pusztaság felszíne telis-tele van csapásokkal. Valójában az egyetlen háziállatok tevékenységétől mentes régió épp az általam tanulmányozott fagyzugos medence volt. A déli hágótól kezdve már alig voltak nyomok, ezek is valószínűleg szarvasokéi.
Ezen déli peremvidéken, a kutatási területtől légvonalban kb 1 km-re, 2250 méteres tengerszint feletti magasságon húztam fel a sátram. A háromlábúra felszerelt minimum hőmérőt a medence alján, 2194 méteres magasságban (GPS-es mérés a helyszínen) helyeztem el. A második út alkalmával az északi nyerget is meglátogattam, mivel ez jelenti a katlan kifolyási pontját. Méréseim szerint a lefolyástalan rész mélysége 28-30 méter (kb 5 méterrel több, mint azt a GoogleEarth mutatja).
A mérőhely koordinátái: 48.286 É, 96.005 K. A hőmérő a talajszintnél kb 160 cm-el volt magasabban. Az eszköz január 12.-ének délutánjától január 23.-ának reggeléig mérte a minimum hőmérsékletet. A precíziós digitális műszert a pillanatnyi léghőmérséklet (járás közben fejmagasságban tartva) és a talajközeli állapot meghatározására (a hófelszínre helyezve) használtam.
Mongol viszonylatban átlagosan elég nagy volt a hó a sivatagban, elérve a 20-25 cm-t a fagyzug alján. Az idő túlnyomórészt jó volt, inkább derült vagy részben pehely és fátyolfelhővel borított, viszont néha elég szeles, rövid és gyenge havazásos intervallumokkal tarkítva. A hőmérsékletek tekintetében ez a szezon egy „gyenge-közepes” volt, a teljesen derült és szélcsendes feltételek egyetlen éjjelt sem fedtek le egész hosszában.
A kutatási periódus tizenegy egymásutáni éjjelt foglalt magában. Ebből hármat sátorban, a többit Erdenekhairkhanban, jurtában töltöttem.
A terepen használt műszerek
-Egy Greisinger GMH 2710-T digitális precíziós hőmérő, -199.9, +200 Celsius fokos mérési intervallummal, +-0.1 fokos pontossággal és 0.1 fokos felbontással
-Egy meteorológiai alkoholszálas hőmérő, USSR, 1988, -50, +40 Celsius fokos mérési intervallummal
-Egy műszertartó szerepet szolgáló fényképezőgép állvány
Folytatjuk…
