Az adatrögzítő grafikonjának kiértékelése
Első nap (augusztus 11)
Ez az egyetlen nap, amikor jelentős időt töltöttem a mérőfelszerelés mellett. A mélyföld aljára tartó gyaloglásom folyamán az ég teljesen derült volt, a szél (keleti) gyenge vagy közepes és ezek a feltételek megmaradtak a nap későbbi szakaszában is. A logger 12:42-kor kezdte el a folyamatos méréseket, az első érték 36.6 Celsius fok volt. Mivel két perces, rövid időközre állítottam az adatrögzítést, a görbe a jellegzetes „fűrészes” aspektust mutatja, sok kis meredek fel-le mozgással az általános nagy hullámokon belül.
Általában véve a hőmérséklet folyamatosan emelkedett egészen 16:48-ig, mikor elérte a 40.1 Celsius fokos napi csúcsot. A helyszínen tartózkodtam és szélcsendet, illetve gyenge szellőt észleltem a délután legforróbb periódusában. A nyilvánvaló csökkenés 19:30 után kezdődött és 23:30-ig tartott, mikor a hőmérséklet elérte a 29.0 fokot. Ezután a görbe szabálytalanná vált, a minimumot (28.9 C) kevéssel éjfél előtt érte el, később visszaemelkedett 31.6 fokra. Mivel felhők nem voltak (a szúnyogsátor átlátszó falán keresztül folyamatosan csillagos eget láttam) a zavart bizonyára a légmozgás okozta. Az éjszaka végső szakaszában, közvetlenül indulás előtt újra leellenőriztem a műszert, melynek kijelzője 29.9 Celsius fokot mutatott 5:10-kor.
Második nap (augusztus 12)
Ezen nap oroszlánrészét Aktauban töltöttem, 11:30 körül érkezve a városba a Zhanaözen útról (a depressziótól észak-keletre) stoppolva. Folytatódott a háborítatlan napsütés, délután meglehetősen nagy hőség volt még a tengerparton is.
A napi diagramm egész szabályosnak nevezhető, a hőmérséklet folyamatosan emelkedett míg 15:32-kor elérte a maximumot (40.6 Celsius fok), mely egyben az egész mérési időtartam legmagasabb hőmérséklete is. A kicsit korábban beálló csúcs oka az lehet, hogy a szél nem volt dominánsan keleti a délután folyamán, így a tengeri szellő picit korlátozhatta a további melegedést.
A nyilvánvaló lefeleívelés újra 19:30 körül kezdődött és 23:10-ig tartott, mikor 28.7 fokig süllyedt a hőmérséklet. Ez az előbbihez nagyon hasonló nappal és éjszaka kombó, melyet az azt követő relatív szabálytalanság (bizonyára újra szél) egészít ki. A fő különbség, hogy ezúttal a minimum hajnalra (5:52) 24.5 fokig csökkent.
Harmadik nap (augusztus 13)
Ma elhagytam Aktaut és vonattal Shetbe településre utaztam, ahol ellátogattam az Ayrakty nevű tanúhegyhez. Délután 3 óra után érkeztem a térségbe, ahol egyáltalán nem láttam felhőket a nap folyamán. Instant méréssel (fejmagasságban forgatva a műszer kábelét) 38-39 fokot regisztráltam a legmelegebb napszakban 70-80 méter tengerszint feletti magasságon. A szél gyenge volt egészen estig (még a fennsíkon is), az éjszaka folyamán viszont jelentősen megélénkült. Az ég derült maradt.
Mivel a szél újra dél-keletire fordult, a maximum (másodjára 40.6 Celsius fok, kiegyenlítve az előző napi rekordot) 16:52-kor jelentkezett, nagyon hasonlóan az első nap esetéhez. A nyílvánvaló csökkenés ezúttal 20 óra körül kezdődött és egy 22-23 óra közti rövid zavargási intervallumot leszámítva relatív konstansan folytatódott reggelig (7:02), mikor elérte a 26.3 fokos minimumot.
Negyedik nap (augusztus 14)
Ez egy szeles (már éjjeltől) és hőmérsékletileg az előző háromnál – melyek nagyon hasonlóak – kicsit enyhébb nap volt. Shetpe környékén túráztam (Ayrakty és Sherkala), miközben szinte semmi felhőt nem észleltem. Kora-délután Aktauhoz közelebb kerültem („km 43” nevű tengerparti szakasz), ahol az ég részlegesen borult volt.
A diagramm nappali komponense újra egészen szabályos, a 38.1 Celsius fokos maximumot 15:50, illetve 15:58-kor érve el. Azonban a nyilvánvaló lefeleívelés ezúttal jóval hamarabb (tengeri szellő?), 17:45 körül kezdődött és 21:10-ig tartott, mikor elérte a 30.0 fokot. Innen szabálytalanabbá válik a görbe (újra szélre gyanakszom), de általában véve csökkent egészen reggelig, mikor 6:54-kor elérte a 24.5 fokos minimumot.
Ötödik nap (augusztus 15)
A parton sátorozva, másnap folytattam a túrázást a főút felé, ahonnan stoppal még délelőtt Aktauba jutottam. Nagyrészt napos idő volt, elszórtan altocumulus felhőkkel a városban, a hőmérséklet kicsit mérsékeltebb, mint korábban. A légmozgás jóval enyhébb volt, mint tegnap a Sherkala környékén.
A nappali diagramm most is normális, a 36.0 fokos csúcs 15:54-kor jelentkezett, mely az egész mérési periódus „leggyengébb” maximuma. A nyilvánvaló lefeleívelés ezúttal 18:45 felé kezdődött és 22 óra tájáig tartott, mikor elérte a 28.0 fokot. Ezt követően már kevésbé szabályos a görbe, s noha az általános tendencia a csökkenés, néhány lépcsőszerű fel-le intervallum is beazonosítható. Az 5:52-kor jelentkező minimum jóval alacsonyabb, mint az előző napokéi: 19.3 Celsius fok.
Hatodik nap (augusztus 16)
Ma visszatértem, hogy összeszedjem a mérőfelszerelést, ezúttal a mélyföld túlsó oldaláról (Kuryk út/ dél-nyugat) kezdve a túrázást. Mielőtt a meteo-állomáshoz értem, a kora-délutáni órákban keresztirányban átszeltem a sósivatagot. Eközben elszórtan volt néhány felhő, de alapjában véve a napsütés dominált. A loggert 18:40-kor állítottam le, a kijelző ekkor 33.9 fokot mutatott. A délutánnak ebben a későbbi szakaszában konvektív esőfelhőket is észleltem délen, dél-keleten, melyek valószínűleg a tenger és a medence között fejlődtek ki.
Ennek a napnak is egész szabályos a diagrammja, azonban egy kis „sietés” azonosítható be, mivel a 36.4 fokos maximum a megszokottnál kicsit korábban (15:06) jelentkezett. Ez bizonyára újra a szélirány változásának (tengeri szellő hatása) tudható be, mely elkezdte ellensúlyozni a délutáni felmelegedést.
A hat napos mérési intervallum átlagos maximuma 38.6 C, az öt köztes éjszaka átlagos minimuma pedig 24.7 C, ami egy 13.9 fokos közepes hőingást jelent. Ez a kombó Európa legforróbb vidékeinek júliusi átlagai fölötti szintet jelent, közelebb állva a türkmenisztáni Karakum sivatag vagy dél-kelet Törökország szíriai határvidékéhez. Ezt azonban nem tekinthetjük általánosságnak, mivel ez a nyár összesítésben sok helyen jelentősen forróbb volt az átlagosnál, kiváltképpen a mediterrán övezetben.
Általános következtetések
- Az ég túlnyomóan derült, éjszaka és nappal közötti eloszlás tekintetében lényeges különbségek nincsenek.
- A nappali hőmérsékletemelkedés jellemzően konstans és szabályos, a maximum délután 15-17 óra között jelentkezik, korábban egy erősebb tengeri szellő behatással.
- Az este, valamint az éjszaka első fele kevésbé szeles és egy meredekebb, folyamatosabb hőmérsékletcsökkenés jellemzi mint az éjfél utáni periódust, mikor a zavargások jellemzőbbek.
- A napi hőingás közepes (11-17 fok) – akár kicsit kevés is száraz klímában, derült feltételek között – , ezt részben az alacsony magasság okozza, ahol a vastagabb levegőréteg több hőt tud lekötni az éjszaka folyamán.
- A mélyföld klímája meglehetősen forró a relatív magas szélességi fokon való elhelyezkedéséhez képest (43 É), közelebb állva a szubtrópusi sivatagokéhoz.
Összehasonlítás Aktau meteorológiai állomással
Partközeli fekvése következményeként Aktaut nagyobb mérséklő hatás éri a Kaszpi-tó részéről, így napos időben a maximumok általában pár fokkal alacsonyabbak a szárazföld belsőbb területein tapasztaltakhoz képest. Ha összevetjük a Karagiye-i mérőhelyemmel (lásd az alábbi Ogimet táblázatot), a kettő közötti különbség 4.4 fok a mélyföld javára. A legnagyobb eltérés (5.7 fok) 16.-án, míg a legkisebb (2.1 fok) augusztus 13.-án volt.
Az utóbbi kis különbséget bizonyára a keleti vagy dél-keleti szél okozta, mely kiküszöbölte a tengeri szellőt még a partokon is, miközben más napokon a város légkörét a langyosabb tengeri áramlatok némileg mérsékelték. Mivel a depresszió alacsony fekvése kb 1 fokos „alapelőnyt” biztosít számára Aktau magasságához képest, a 38.5 fokos csúcsérték kb 39.5 fokot jelentene -130 méteren, ami csupán egyetlen fok távolságra van a mérőhelyemen regisztrált 40.6 Celsius foknál.
Hozzáadva a 4.4 fokos előnyt Aktau átlagos júliusi, valamint augusztusi maximumaihoz (lásd a Wikipédia táblázatot) 36.3, illetve 35.3 Celsius fokos átlagot jelentene Karagiye-ban, míg a 2 fokos eltérés (keleti dominancia) hozzáadása a város 44 fokos abszolút maximumához egy 46 Celsius fok körüli hipotetikus melegrekordot jelentene a mélyföldön.
Kiegészítés: Korábban sikerült online hozzáférnem Aktau repülőterének (később már nem elérhető) időjárási statisztikáihoz a Wunderground oldal history részlegén ahol 37, 37, 39 Celsius fokos (kerekített értékek) maximumokat láttam az augusztus 11, 12, 13 napokra. Mivel kicsit távolabb van a parttól mint a város, a valamivel magasabb csúcsok érthetőek.
Összehasonlítás Európa legforróbb vidékeivel
Az extrém magas hőmérsékletek tekintetében, a megbízható meteorológiai mérések kezdetétől számítva az idei volt az egyik legdurvább nyár. A kiterjedt hőkupolák több, egymást követő sorozatban kebelezték be a mediterrán térséget úgy júliusban, mint augusztusban, rekord vagy rekordközeli szintig tolva a hőmérők higanyszálát számos helyen. A legérintettebb régiók az észak-afrikai part (Algéria, Tunézia), valamint Szardínia és dél-Spanyolország voltak, ahol a hőmérséklet időnként 45-49 Celsius fokig emelkedett.
A hőségnek ezen mennyisége 10-15 fokkal az említett területek átlagos nyári maximumai fölött van, konkrétan a Halál-völgye, illetve az Irán-Irak-Kuweit hármashatár hírhedt régiója szintjét üti meg, melyek a bolygó legforróbb tájai. Ezt figyelembe véve, az általam tanulmányozott mélyföld és dél-Európa klímájának perdöntő összevetése a jelenlegi kontextusban nem lehetséges. A szélesebb értelemben vett nyári átlagok viszonylatában a Karagiye nagy valószínűséggel Andalúzia (így egész Európa) legmelegebb vidékeivel vetekszik, ahol 35-37 fok a júliusi és az augusztusi átlagmax, míg az abszolút rekordpotenciál valahol 46-48 Celsius fok között lehet, mely szintén nagyon hasonló.
Összesítésben, afféle „pót-tervként” beékelve, a kutatás egész sikeres volt, úgy a feltételek, mint az eredmények kielégítőnek tekinthetőek az adott kontextusban.
