Az adatrögzítő grafikonjának kiértékelése
Első éjszaka (január 14)
A mérő-felszerelést derült és szélcsendes körülmények között, az éjszaka második felében telepítettem a lefolyástalan medence fenekén. Az 5 perces intervallumokra beállított loggert hajnali 2:26-kor indítottam be, az első mérés -32.5 Celsius fok volt. A következő érték -33.2, mely az elkövetkező 20 percben stabilizálódott, ezért lehetséges, hogy valójában a kezdőhőmérséklet is ugyanez lehetett. Kb 2:40 körül hagytam el a háromlábút, majd visszatértem ide kora reggel. A 2.5 km-re lévő sátramtól való gyaloglásom közben -26, -27 fok között mértem a hágóban a kézi Greisinger műszerrel, némi szelet is tapasztalva ott. Az éjjeli égbolt teljesen felhőtlen maradt, a mélyponton ugyanaz a szélcsend várt, mint telepítéskor.
Ennek ellenére a hőmérséklet nem volt alacsonyabb pirkadatkor mint előtte, a műszer -32.5 fokot mutatva első leolvasáskor. Az 5:31, illetve 5:36-kor rögzített minimum -34.1 Celsius fok volt. Egy elég konstant éjjeli görbe. Azonban van két ennél jóval érdekesebb aspektus, egyik a kontextushoz mérten gyenge hőmérsékleti inverzió, mely 6, esetleg 7 fokos a hágóhoz viszonyítva, másik a dér, illetve zuzmara teljes hiánya a kitett felületekről, mely rendkívűl alacsony légnedvességre utal. Napkelte után elhagytam a medencét. Egész nap felhőtlen maradt az égbolt és még a gerinceken is csak gyengén fújt a szél. A maximum, melyet másnap reggeli lejövetelemkor láttam meg, elérte a -16.3 Celsius fokot kora délután 14:56-kor. Ez egy elég nagy amplitúdót (17.8 fok) jelent, mely várható is volt egy magasan fekvő medence esetében.
Második éjszaka (január 14-15)
A sötét periódus újból teljesen csillagos volt, de a szél megélénkült az éjszaka második felében. Az instabilitás előtt még -27 fokot is mértem a sátramban, ebből kiindulva egy még alacsonyabb minimumra számítottam az endoreikus medence alján. Mégsem így volt, az 5:21, illetve 5:26-kor rögzített érték csupán -33.6 fok volt, tehát fél fokkal enyhébb mint a tegnapi. Mivel ez az első két éjszaka jellegzetes anticiklonos állapotokat képvisel, úgy gondolom, hogy az általánosítás, mi szerint e hely hómentes kontextusban viszonylag gyenge termikus inverziót produkál eléggé megalapozott.
Ottlétemkor, napkelte előtt megjelentek az első, nyugat felől érkező cirrus felhők. Hamarosan elhagytam a medencét, dél körül a táboromat is. A nap általában véve szép volt, időszakosan szelesebb, az eget részlegesen fedték a cirrus és cirrostratus felhők, némi vastagodással a késő délutáni időszakban. A kutatás helyszínétől kb 10 km-re délre tartózkodtam, jurtában a helyiekkel. Ezen a napon kora délután 14:06-kor a maximum elérte a -13.1 fokot, mely a hajnali minimummal párosítva egy 20.5 fokos hőmérséklet-ingadozást jelent.
Harmadik éjszaka (január 15-16)
Mostantól egészen az utolsó napig, mikor majd visszatérek, hogy összeszedjem a mérő-felszerelést, többet nem fogom meglátogatni a tanulmányozott területet, viszont ennek közvetlen szomszédságában maradok (15 km-en belül) az idő legnagyobb részében. Reggel -20.7 fokot mértem a kézi hőmérővel a jurta mellett. Az ég nagyrészt felhős volt (borús vagy részlegesen fedett), megélénkülő széllel a kora délutáni időszakban, mikor elszórtan gyenge hózáporok is kialakultak, itt-ott néhány milliméter vastagságú (inkább „vékonyságú”) friss lepellel borítva be a felszínt. A nap vége felé kitisztult az ég.
A diagram alátámasztja az instabil állapotot, emígy a görbe kevésbé szabályos, valamint kisebb hőingást mutat. A -25.6 fokos minimum reggel 9:25-kor következett be, a -18.2 fokos maximum pedig déli 13:36-kor, ezutóbbi valójában hidegebb lévén, mint az előző nap késő esti órái. A 7.4 fokos amplitúdó a leggyengébb az egész kutatási periódusban.
Negyedik éjszaka (január 16-17)
Habár első felében még derült volt, az ég befelhősödött az éjszaka folyamán. A görbe jól tükrözi ezt, emígy a -31.5 Celsius fokos minimum már este 23:16-kor el lett érve. Reggel -20.8 fokot mértem a jurtánál, felhős égbolt alatt. A nagyrészt borús állapot fennállt a nap folyamán is az egész régióban, beleértve Ulaantolgoy települést, ahova tettünk egy rövid kocsis kirándulást. Általában véve mérsékelten szeles idő volt.
A 13:56-kor bekövetkezett maximum elérte a -10.9 Celsius fokot, mely az egész kutatás legmagasabb hőmérséklete is egyben. Emellett, a napi hőingás is ma volt a legnagyobb, a 20.6 fok picivel a 14.-ei értéket is meghaladta. Azonban, az első két stabilabb nappal ellentétben ez nem tekinthető igazi endogén produkciónak, mivel a felhősödés időváltozással, emígy légtömegcserével függ össze.
Ötödik éjszaka (január 17-18)
Ez volt a legszelesebb éjszaka, pontosabban a második fele, mikor egy bizonyos időben a jurta tetőszerkezetének hangjelei is éreztették a kinti eseményeket. Reggel az ég derült volt, azonban az instabilitás miatt a hőmérséklet még az előbbi két felhős naphoz képest is kicsit enyhébb lett: -19.4 fok. A -27.5 fokos minimum ezúttal is a sötét periódus első felében, 23:21-kor lett elérve, mikor még stabilabb állapot uralkodott, míg ezután a hőmérséklet kerek 10 fokot emelkedett az éjszaka második felében, mikor a szél dominánssá vált.
A maximum kora délután 14:16-kor következett be, ekkor a hőmérséklet -12.2 fokra emelkedett, ez lévén a kutatás második legmelegebb napja. Ragyogóan tiszta volt az égbolt (még a teljesen felhőtlen 14.-inél is transzparensebb), csupán néhány izolált orográfiai felhővel a távolabbi magas csúcsok felett. Eközben mérsékelten szeles maradt az idő, a 15.3 fokos hőingás közepesnek tekinthető.
Hatodik (utolsó) nap (január 18-19)
Ez volt messze a leghidegebb éjszaka a jurtánál. Az ég csillagos maradt és kizárólag gyenge légmozgást tapasztaltam. Reggel -26.8 fokot mértem. Ezúttal dér is képződött a kitett felületeken, tehát a légnedvesség magasabb lehetett, mint az előző napokon. Újra alacsonyabb minimum hőmérsékletre számítottam a lefolyástalan medencében (legalább -33, hogy konkrét legyek), azonban meglepő módon nem süllyedt -31 Celsius fok alá, tovább erősítve a korábbi következtetésem létjogosultságát ezen régió sajátos kontextushoz kötődő (nagy magasság + hómentesség) gyenge inverziójával kapcsolatosan.
A legalacsonyabb hőmérséklet pirkadatkor 7:21, illetve 7:26-kor jelentkezett egy viszonylag szabályos éjszakai görbe után, egy kis instabilitással hajnali 1 és 4 óra között. Elhagyva a jurtát, a Khovd felé tartó visszaút elején lementem és összeszedtem a sósmocsár peremén álló mérő-felszerelést. Az adatrögzítőt délelőtti 10:18-kor állítottam le, ekkor a képernyő -25.4 Celsius fokot mutatott. Ebben a periódusban a cirrus és cirrostratus felhők részlegesen fedték be az eget.
A 6 éjszaka/ 5 napos kutatási intervallum középhőmérséklete -22.5 Celsius fok volt, -30.6 fokos átlagminimummal, valamint -14.1 fokos átlagmaximummal. A közepes napi hőingás 16.3 fokos.
Általános következtetések
- A Mongol-Altáj hátoldalán elhelyezekedő magas medencék éghajlatát nagyon száraz telek jellemzik, ekkor elenyésző csapadékmennyiséget kap, nemritkán teljesen hómentesen maradva a hideg szezon java részében. Az felfödre jellemző erősebb napsugárzás és az alacsonyabb területekhez képest aktívabb szél hatására a kiszáradás csak fokozódik, szublimálva az így is vékonyka fehér lepelt. Ez párosulva a szezonálisan domináns anticiklonos körülményekkel a régiót különösen alkalmassá teszi, hogy hómentes körülmények között rendkívül alacsony hőmérsékleteket produkáljon.
- A medencék alján kialakuló hőmérsékleti inverzió nem igazán erős, az őket határoló gerincek és oldalak is majdnem annyira lehűlnek éjjelente. Ennek oka inkább a hótakaró hiánya és nem a tengerszint feletti magasság lehet, valamint esetleg az, hogy a fennsík egészében is részben az inverziós rétegben található.
- Alacsonyabban elhelyezkedő hasonló topográfiai körülményekhez viszonyítva a napi maximumok magasabbak (az inverzió teljesen felbomlik), miközben a minimumok közel állnak egymáshoz.
- A levegő nagyon száraz a felföldön, néha még éjszaka is, megakadályozva a dér és a zuzmara kialakulását még az extrém fagyok esetében is.
- Télen a szél általában nem erős.
Összehasonlítás a szintén hómentes területeken található, hivatalos helyi mérőhelyek minimumjaival
Ott-tartózkodásomkor meglátogattam Möst, Mönkhkhairkhan, valamint Khovd meteorológiai állomásokat, ahol érdeklődtem ezen hidegebb periódus paraméterei felől. Khovd (Khovd aimag/ 1406 m) és Önmögobi (Uvs aimag/ 1590 m) -28.7 fokot mért 14-én, utóbbi -31.2 fokot előző napon, miközben Nogoonnuur (Bayan Ölgiy aimag/ 1480 m) -26.2 fokot, valamint -30.8 fokot 13-án. Möst (Khovd aimag/ 2020 m) -30.1 fokot ért el 14-én, valamint ennél kicsit kevesebbet 13-án és 15-én, miközben Mönkhkhairkhan -30.3 fokot 13-án és csak -28-at 14-én.
A leghidegebb település, mely ezidőben nem jelentett hóborítottságot, a lefolyástalan medencében fekvő Tsetsegnuur (Khovd aimag/ 1715 m) volt, itt -34.4 Celsius fokra süllyedt a hőmérséklet január 14-én. Ez még az általam rögzített értéknél is alacsonyabb egy kicsivel. Azonban megvizsgálva a műholdfelvételt megállapítottam, hogy aznap a Tsetseg medence jelentős részét hólepel fedte. Ez nem jelenti azt, hogy hibás adatot közvetítettek, mivel a megfigyelők kötelesek a meteo-platformon található vonalzók körüli hótakaró paramétereit közölni. A hó gyakran hamarabb eltűnik ott, míg a környező területeken még megmaradhat egy darabig.
Ulánbátorban, az országos időjárásközpontban megkérkeztem, hogy van-e nyilvántartásuk a hómentes körülmények között mért legalacsonyabb hőmérsékletekről. Nemleges választ kaptam, de ezt követően együtt rákerestünk konkrétan Tsetsegnuur állomás statisztikájára és találtunk egy bizonyos -36 fokot 2012 január 23-án. Otthon ennek a napnak a műholfelvételét is górcső alá vettem és az eredmény hasonló volt: a medence felszíne nem volt teljesen hómentes (lásd az alábbi képen).
Általános következtetésként azt mondanám, hogy Mongólia meteorológiai állomásai közül valóban Tsetsegnuur-nak lehetnek a legjobb esélyei, hogy a legalacsonyabb hőmérsékleteket mérje hótakaró nélkül. Ennek oka egyrészt a jó topográfia (magas és zárt), másfelől a nedves légtömegeket visszatartó Mongol-Altai főgerince által kialakított esőárnyékos hátoldalon való elhelyezkedése. Ugyanaz, mint a Jargalantyn Mukhar esetében.
Végső kérdés: Mekkora hideg lehet hómentes övezetben és pontosan hol van a Földön a legnagyobb esély ennek a kialakulására? Véleményem szerint Mongólia, valamint a Tibeti Fennsík északi felének egyes fagyzugaiban a hőmérséklet kevéssel -40 fok alá is lesüllyedhet a legjobb feltételek között. Mivel számításomban áll tovább kutatni ezt a kevéssé tanulmányozott doméniumot, a jövő bizonyára sok érdekességet tartogat még számomra.
